Le lehet erről szoktatni, vagy ő ilyen és kész?

Ö ilyen.

még egyedül ne hagyd sírni, minden alkalmat amikor nem sír hagyd egyedül, de ha nagyon sír mindenképpen foglalkoznod kell vele.

én is ettöl félek, az elsö lányom olyan jól elvolt, most is sokszor eljátszik tök egyedül, és félek, hogy az újbébi nem ilyen lesz.

Valószínű ilyen, csak abban reménykedhettek, hogy kinövi. A mi kislányunk sem volt el egyedül eleinte, mindig nagyon sírt, ha egy kicsit is magára hagytuk. (Úgyhogy nem is igen hagytuk magára soha, nulla szabadidőm volt kb.) Aztán ahogy nőtt, apránként javul a helyzet, mostanra már ezerszer jobb, van, hogy 1 órán át simán elvan.

Persze csak amikor olyan kedve van, mert azért néha még mindig vannak rossz pillanatai.

Aki pedig azt írta, hogy olvasson vagy passziánszozzon: egy kisbaba szemszögéből a kéznézegetés van olyan szórakoztató, mint egy felnőttnek a Háború és béke!

Úgy látszik, a Kicsinek nagyobb a testközelségre való igénye. Ez tényleg zavaró lehet Neked, ha a nagy egész más természet.

Ahhoz, hogy mindhármótoknak jó legyen(kicsi a közeledben legyen, naggyal is tudj foglalkozni, Neked is nyugtod legyen), próbáld meg, hogy a kicsit időnként, amikor nyűglődik és hiányzol neki, magadra veszed kendőben, mei tai- ban. Ha kielégítődik ez az elemi igénye, akkor nyugodtabb lesz(és Te is:). És nem kell közben "szórakoztatni", elég neki, hogy figyelhet Titeket:).

Mintha csak én írtam volna. :)

A kislányom 8 hónapos a kisfiam 3 múlt januárban. A fiam annyira jól elvolt és olyan jó fiú még most is hogy simán bevállaltuk a másodikat mondván hogy mit nekem két gyerek... Aha,a kicsi egyáltalán nincs el egyedül olyannyira, hogy ha wc-re kell kimennem már akkor nyöszög, amiből egy idő után sírás lesz. Mindig is ilyen volt, már születése óta. Mivel a nagyobbikat meg akarjuk óvni attól hogy egész nap a sírást hallja, kénytelen vagyok felvenni, aminek az a következménye hogy néha le sem lehet tenni, mert már egyből sír. Nehéz dolog. Mindenki engem hibáztat hogy elrontottam, minek vettem fel annak idején. Hát köszi, azért hogy a nagyobb ne nagyon sérüljön lelkileg. Így is volt pár rossz hetünk. Én is csak remélni tudom hogy valamikor megváltozik. Még nem mászik, csak úgy mint az óramutató körbe-körbe. Próbálgatja azért de nem sok sikerrel és sírás a vége. Azt remélem ha kúszni vagy mászni kezd akkor inkább az köti le és nem az hogy anya ölébe kellene lenni. :)

Neked is mutatok egy cikket, remélem segít egy kicsit:

[link]