Anyukák, megöl a lelkiismeret-fulldalás! Mit csináljak?

Szia! Ha már megtörtént ne edd magadat rajta. Viszont fel kell lelkileg készülnöd, hogy hogyan reagálj a következő esetnél. Az előttem szóló anyukának nem szívesen lennék a gyermeke. Azt pedig hogy éppen mit hoz ki egy agresszív helyzet a gyerekből akár egy 20 évvel későbbi eredmény is lehet.

De most amit szerettem volna igazán: Egy kisgyerek ha hisztizik akkor ő egy számára kontrolálhatatlan reakciót ad valamire. Pl a nevetés ha csikiznek, sírás a fájdalomra... Nem tudja visszatartani, mert számára ez mág egy nem tudatos cselekedet legalábbis szabályozni képtelen. Ő abban a pillanatban csak azt érzi hogy valami nem jó és a kiváltó ok után létrejön ez a reakció. Hidd el a 15 hónpaosod azok után hogy kérleled nem fog leülni és azt mondani neked: Ó kedves jó anyám! Most hogy hideg fejjel átgondolom, teljesen igazad van. Abba is hagyom rögtön a hisztériát és megkérlek, hogy ha már a könyha felé jársz egy kekeszet hozz már ide, cserébe délután elmosogatok":D

Felnőtt fejjel már sokkal kontrolálhatóbb ez az érzése de még ahoz is idő kell, hogy ezt valaki szabályozni tudja, pláne egy gyerek... 2 éves koráig ő el sem tudja különíteni azt hogy pl ha te mosolygós vagy akkor úgy gondolja hogy te mindig mosolyogsz ha bosszús akkor hogy anya mindig bosszús. Nincs igazán rálátása arra hogy ha te bosszús vagy akkor majd nevetni fogsz ha jó lesz. Elmagyarázni felesleges mert nem érti meg az összes szót amellett mivel nem tudja szabájozni... Próbáld meg valamivel elvonni a figyelmét. Egy játék amit szeret, vagy valami fincsi amit imád... mond neki nagy nevető hangon hogy ,,nézd mi van itt...." vagy hasonló hogy ő is kíváncsi legyen és valamit rögtönözz hogy elfeledkezzen a benne levő hisztikésztetésről. Ha már ki tudod zökkenteni az már egy nagyon jó dolog. Legközelebb tényleg ne üsd meg és vizet pláne ne! Ez a dolog szerintem nagyon megalázó az előbbi pedig erőszakos. nagyobb a valószínűsége hogy a bántástól vagy egyébb kínzástól csak jobban elsírja magát. Nem tehet róla, hogy ő ezt még nem tudja szabályozni. Ez olyan mintha egy dadogó embert böntetnél azzal amiért nem tud egy mondatot folyékonyan vigégmondani... Készülj fel az ilyen esetekre! Ha megérted, hogy nem az ő hibája hogy ,,hisztizik" akkor talán sikerül az ilyen helyzetekben sajnálkozva és segítőkészen állnod hozzá mintsem hibáztasd. Annak is oka van ha sír egy gyerek nem kell tovább verni szegényt azzal nem fogja abbahagyni... A mai nap pedig csináljatok valami olyat amit szeret hogy te is elfelejtsd a reggelt...

ajaj már megint ez a 'verem-nem verem' a gyerekem téma.

Kedves kérdező, itt kétféle,viszonylag szélsőséges választ fogsz olvasni.Aki soha nem veri, nem is verné,mert azt hiszi lelkileg megsérti a gyerekét, plusz akkor a gyerek is verekedni fog és aki néha hangsúlyozom NÉHA ráüt a gyereke fenekére nevelő célzattal.Neked kell eldönteni, hogy melyik 'táborhoz' szeretnél tartozni mint szülő.

Viszont ne gondolod, hogy bármi baja lesz a gyerekednek, amiért lekezelted a hisztijét.

Az én fiam is verekedős volt 14-15 hónapos korában,előszeretettel csapkodott,mindig megfogtam a kezét,mondtam, hogy ezt nem szabad,csak simogatni szabad így...és megmutattam.Egy darabig használt, de mikor 1x dühből "nekem jött" és rám sózott egyet, megfogtam, leültem mellé, elmondtam neki elég szigorúan, hogy ezt nem szabad,meg ne próbáljon még 1x megütni,rávertem kettőt a pelenkás fenekére.Utána mondtam, hogy ezt most azért kapta,mert nagyon rondán viselkedett,mondtam neki, hogy szeretem, de ezt nem engedheti meg magának sem velem,sem mással szemben.A fiam nincs megfélemlítve,megalázva, teljesen egészséges 19 hónapos fiú, csak éppen azóta nem csapkod....

Tudom,tudom ezért kb 0%ra le leszek pontozva, de nem érdekel:)

Soha nem verek a gyerekemre dühből,idegből és elég ritkán is kap, de mikor muszáj, akkor muszáj....