Egy gyerek és tudjuk anyagilag támogatni az 'életben való elindulását" vagy két gyerek, de akkor jóval kevesebb segítség később?

Nem kell egy gyereknek "mindent" megadni. Két gyerek sem kerül sokkal többe,mint egy,és nem kell minden gyereknek külön szoba.

Azt soha nem tudhatod biztosan,hogy 18-20 év múlva is meg tudsz-e adni neki annyit,amivel el tud indulni az életben.

A gyereknek pedig jobb,ha van testvére.

Annak idején a szüleim valószínűleg nem gondolkodtak el hasonló kérdésen mert 7 gyereket vállaltak.

Nem volt meg mindenünk, nem nyaraltunk minden évben máshol, nem voltak divatos ruháink,nem ettünk flancos ételeket, amikor felnőttünk nem lett a fenekünk alá lakás, telek vagy autó tolva, de így utólag azt mondom,(még úgy is, hogy első gyerek vagyok), hogy örülök, hogy így tettek, mert sokkal nagyobb kincset adtak nekem egy életre, a testvéreimet, akikkel most is mindig számíthatunk egymásra, és büszke vagyok a szüleimre, hogy segélyek,állami támogatások nélkül felneveltek minket,úgy, hogy biztosították számunkra a tanulást így ma már mindannyiunknak meg van a saját otthona.Igaz hitelből és nehezebben mintha egyedül lettem volna vagy csak ketten, hárman, de így értékelni is jobban tudom amim van.

Apum keményen dolgozott egész életében, hogy a lehetőségekhez képest mindent megadjon nekünk, (kiskorunkban alig láttuk őt)így ha valakinek, hát neki sok mindenről le kellett mondania, csakúgy mint anyumnak.

Tudom, ez már nem ugyanaz a világ, ma már nincsenek olyan stabil munkahelyek amire lehetne alapozni, de sajnos aki anyagilag tehetné, hogy több gyereket vállal az sem teszi, talán a saját kényelme miatt nem.

Becsülendő, hogy szeretnél a gyermekednek könnyebb, gazdagabb életet biztosítani, de szerintem a legszebb, legértékesebb ajándék amit adhatsz neki, egy kistestvér.

Csak saját példámat tudom leírni.

Mindketten jól kerestünk,jól éltünk, saját lakásunk volt, és hétvégi házunk is.

De a baba sehogyan se akart jönni, több százezret költöttünk arra, h végül megfoganjon. Boldogságunk határtalan, hisz 33 éves voltam. A fiam meg is született.

De aztán jött a válság, a férjem keresete a negyedére csökkent, épp hogy fizetni tudtuk a számlákat, és megvettünk mindent ami a gyereknek kell. Semmi másra nem jutott.

Másfél éves volt a fiam, mikor olyan furcsán éreztem magam, nagyon aluszékony lettem, és váladékozott a mellem. Pár nap múlva pozitívat teszteltem, és kétségbe is estem. Ugyan lesz egy csodababánk, de hogyan, miből fogunk megélni?

Sok nehézségen mentünk át, tartozásokat halmoztunk fel ... és most úgy tűnik végre egyenesbe jövünk. Visszamentem dolgozni, a számlákat rendeztük, és idén végre nyaralunk is, pár napot. szép kártyának köszönhetően :-)

Remélem mire a gyerekek felnőnek, azért valamilyen anyagi támogatást tudunk nekik nyújtani, vagy tisztességesen taníttatni.

Látod erre nincs jó válasz!

Én nagyon boldog vagyok, h két csodálatos gyerekem van. Úgy szeretném őket felnevelni, hogy mindig számítsanak egymásra. Hiszen ha már nem leszünk, legalább egy testvérük legyen - ne maradjanak egyedül a világban.

Szerintem is többet adsz neki egy tesóval, mint egy lakással esetleg.

És honnan tudod, hogy 20 év múlva mit tudsz majd megadni nekik?

A szülői támogatás nagyon jó dolog, de azt sem szabad elfelejteni, hogy az még jobb, ha megtanul a saját lábán állni, és megérti a pénz értékét!

Férjem egyke, egészségügyi okból nem lett tesója, de elmondhatja hogy egykeként nagy nagy jólétben élt, volt hogy 4hétig nyaraltak egyhuzamban. Aztán 17évesen egy huszárvágással kerültek olyan anyagi helyzetbe hogy nélkülöznie kellett.ki látta előre?

Nekem van tesóm, sosem flancoltunk, de mivel ebben nőttem fel, nem is éreztem hiányát semmi extrábbnak. Most 30évesen együtt birkózunk azzal hogy nincs saját lakásunk, sem saját telkünk, de boldogok vagyunk együtt, a gyermekünkkel albérletben lakunk. Az én (egykor csóribb) szüleim jobban támogatnak, az övét jelenleg mi támogatjuk, kiszámíthatatlan hogy mi lesz X év múlva.

Mi szívünk szerint legalább 2 gyermeket szeretnénk (mérlegelve persze az anyagiakat, de ez még tartható). A 3ra ő mondta hogy az már anyagilag sok, én bízom benne hogy pozitív irányba alakul majd ez is.

Egy gyereknek az a fontos hogy szeressék,ha szeretetben nevelkedik, bízom benne, hogy sosem fogja számon kérni a szüleitől hogy miért nem volt drágább játéka, ruhája, cipője, bezzeg...ez csak vmi mai téveszme hogy az a jó szülő aki minden gyerekét kiiskolázza (ez szerintem is fontos), alátesz autót,házat. Jó ha így alakul, de én úgy gondolom becsülettel felneveltek, felnőttként már nekem kell megélnem a saját kezem munkájából. Nem érzem magam hátrányos helyzetűnek, nagyon szeretem őket és örülök hogy bevállalták az öcsémet és ezt minden bizonnyal ők is így érzik.

Bátyám van,nem nevelkedtünk jó létben, sőt ép h kijöttek a szüleim hóvégére.

2 gyermekem van,kis korkülönbséggel.Már most tapasztalom, hogy mennyire fontos a testvér ,szeretik egymást,ha nincs a másik itthon,külön vannak, állandóan kérdezik mikor jön stb. Kicsi lányom,mikor a bátyja kórházban volt teljesen maga alatt volt. Nem élünk jól,csak az én keresetem van,apjuk munkanélküli 1,5 éve. Hogy mi lesz,akár 5 év múlva nem tudom,de ők mindig lesznek egymásnak,ha már mi nem leszünk akkor is.Ebben a világban,h mi lesz 20 év múlva nem tudhatjuk.