Mennyi időt van a párotok/férjetek kettesben a babával? Mi az apa szerepe a baba életében?

Én úgy gondolom, hogy rohanó világban élünk, de a gyerekeinkre mindig szánnunk kell időt, fáradtság ide-oda! Párom 8órás munkaidő helyett 10-12 órát dolgozik, első dolga, amikor hazajön, a baba, akármilyen fáradt is. Férjem és a család is belelát lényegesen ezekben a dolgokban, és egyet értünk abban, hogy a legszebb és legnehezebb dolog/feladat anyának lenni! :) viszont ők is úgy gondolják, hogy nekem is jár pici pihenés. Nagyon beszűkült látásmódra vall, hogy a továbbiakban, pl. a szülőire járás az anya feladata a többi dolog mellett, pláne ha mindketten dolgoznak, akkor azért a feladatok sincsenek megosztva úgymond, értem ezt úgy, hogy az anya mos, főz, takarít, gyereket nevel, míg apa lógatja a lábát, mert ő fáradt.

Én is próbáltam máshogy tenni, de párom beparancsol a másik szobába, hogy pihenjek, ő babázik. Nagyon sokat számít, hogy az apa hogy áll a kérdéshez, az meg, hogy mit mondanak a kívülállók, lényegtelen. Nem félek apára bízni, felnőtt, felelősségtudattal teli ember, szerelmes a lányába, tudom, hogy jó kezekben van!

Én párom sokat foglalkozik a babával.Még ha fáradt is,akkor is,pedig nem kérem meg őt,mindig mondom neki,hogy pihenjen le,stb,majd én elintézem.Akkor is megcsinálja.Annyira imádja a babát!

Nem mindenki egyforma!

Szerintem teljesen természetes! Ha ő szívesen teszi akkor az!

Én nappalira járok tanulni (+ szakdoga,heti 2 nap másfél óra mert így vettem fel a tárgyaimat) és habár most vizsgaidőszakom van még és nyáron lazíthatok ettől még a sok tanulás miatt én is ki vagyok ám merülve. Párom pont azokon a napokon szabadnapos amikor én tanulok és gyakorlatilag csak mi ketten vagyunk vele. Én pont hogy nagyszülőre nem merem rábízni sose! Még babakocsizni se az utcán. Ezzel ellentétben a férjem és én ismerjük a kislányunk minden óhaját-sóhaját. Igaz, hogy többet vagyok én vele, mert nyilván többet dolgozik a férjem mint amennyit én tanulok, de ha éppen hazajön ugyan úgy kicseréli a kakis pelusát mint én akkor amikor reggelig tanulok és akár 3 napig egyfolytában ébren vagyok. Nagyszülőkhöz hetente-2hetente elmegyünk. Van olyan nagyszülő aki mivel messzebb lakik akár 3 hónapig nem is látja, mert nem tud jönni. Mikor én kicsi voltam pedig a nagymamám rengeteget vigyázott ránk. Sőt! Páromat néhány hetesen egy hétig rábízták a mamájára mert messze kellett utazniuk. Én ezt nem bírnám ki. Mi tényleg a mai modern ,,EGY CSALÁD VAGYUNK" elvet valljuk. A párom nagyon férfias temperamentumú és nem egy igazi papucs férj, de ennek ellenére, ha kupi van ugyan úgy nekiáll takarítani, mint én. Elmosogat, ha látja, hogy nekem nincs erőm hozzá. Ha olyan kedve van magával viszi a kis hercegnőnket bevásárolni, ha én nem is megyek... Viszont sem anyukám sem az ő anyukája nem helyettesíthet minket. Találkoznak vele akkor amikor mi is ott vagyunk. Engem apukám az ismerőseid elvei szerint ,,nevelt". El is jutottunk odáig, hogy én egész életemben idegenként éreztem nem pedig családtagomként. Nálunk van olyan, hogy én tanulok és apa egész nap babával van. Olyankor lelkiismeretfurdalásom is van nap végére, hogy nem tudtam vele lenni és puszilni. Sőt! Ha mi éppen fasírtba is vagyunk apával akkor is ugyan úgy széles mosollyal puszilgatja, öltözteti, sétál vele... Nem nekem segít ezzel. Ugyan úgy az ő lánya is, mint az enyém. Miért ne merném kettesben hagyni őket? Erősebb is mint én! Ha valahonnan le akarna esni és elkapni nagyobb biztonságban is van vele mintha én a fogpiszkáló karjaimmal nyúlnék utána... Miért ne ,,merném"? Szerintem ha kizárná az életéből az apa-gyerek viszonyt ahogyan apukám tette akkor hasonló képpen alakulna az ő viszonyuk is. Ez a régi nevelési elv nagyon nem volt jó. Saját bőrömön tapasztaltam meg. Én kifejezetten örülök is annak, hogy kérés nélkül találtam egy olyan apukát aki velem együtt szeretné megdönteni ezeket a régi katasztrofálisan elrontott nevelési hagyományokat. Örülj annak, hogy jó apja a kislányotoknak!!! -9 hós lányka anyukája

A férjem tanár és fejlesztőpedagógus. Neki megváltás, ha a lányunkkal tud foglalkozni.

Ha hazajön, akkor a meleg ételt elé rakom. Addig foglalkozom a lányunkkal még, hogy nyugodtan megegyen és megigya a kávéját. Ezután elmegy átöltözni általában, felfrissíti magát (főleg ebben a melegben). Amint kész van (kb. 30-40 perc) máris a lányunkkal foglalkozik. Játszanak, mókáznak, sétálnak, játszótérre mennek..

Sokszor megyek velük én is, de van, hogy itthon pihenek vagy csinálom az asszonyi kötelességeket!

Születése óta övé a fürdetés, etetés és az altatás. Én nagyon ritkán csinálom meg helyette. Nem mintha, nem akarnám.. csak ez az kettejük kivált dolga.

Este (8-9 között), ha elaludt a lányunk, akkor pedig megmasszírozza a lábam. Sosem kérem, ő csinálja. Nagyon figyelmes és kedves tőle.

Ő úgy van vele, hogy ketten vállaltuk a gyereket és neki is ugyan annyit kell a gyerekkel lennie, mint nekem.

Ráadásul szerinte én többet dolgozom itthon, mint ő a munkahelyén.