Hogyan érhetném el, hogy ne vágyjak még egy gyerekre? Tippeket kérnék, azoktól főleg, akik hasonló helyzetben vannak, és bevált valami.

Kedves Kérdező, örülök, hogy feltetted ezt a kérdést, mert mintha én írtam volna, és nagyon, nagyon nyomaszt ez a dolog :-(

Nekem egy Kisfiam van, lassan 15 hónapos. Nehezen jött össze, sokat vártam Rá, és a terhesség - mondhatni - nem volt felhőtlen ... Az első 20 hetet végighánytam, infúzión léteztem, a szülés utánig hányingerem volt. A hasam végig keményedett, végig rettegtem, hogy baj lesz.

De mégis ... A szülés, a babám világra jövetele, az, hogy Ő van nekem, egy olyan földöntúli csoda, hogy egyszerűen nem tudok túllépni rajta, úgy értem, nem bírok másra gondolni, csak arra, hogy én ezt újra át akarom élni, terhes akarok lenni, érezni a hasamban a babám mocorgását, szülni akarok, újszülöttet akarok.

És az eszemmel pontosan tudom, hogy mindez átmeneti dolog, a következő terhességnek is vége lesz, a következő baba is megnő. Ráadásul fogalmam sincs, mit csinálok, ha megint olyan állapotba kerülök, mint a Fiamnál, akkor Őt ki fogja ellátni??? Anyagilag sem állunk a helyzet magaslatán, fiatalok sem vagyunk :-(

Mindezek ellenére megy a tesóprojekt, a férjemet sikerült rávenni, pedig az agyammal én is tudom, hogy nem ideális, de a szívem sokkal erősebben irányít ... Mindennél jobban vágyom arra, hogy végre megint pozitív legyen a teszt!

De már most félek, hogy mi lesz, ha meglesz a következő baba, és ez a vágyakozás megmarad nálam. Mert ez egy igazi vágyakozás, szinte fájdalmas, hiányérzetem van ...

Szégyellem is magam miatta, hiszen itt van az én Kicsikém, és mégis többre vágyom :-(

Ne haragudj, hogy segíteni nem tudtam ...

Szerintem ezen az érzésen nem fogsz tudni változtatni.

Én ilyen helyzetben vagyok:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Nem tudjuk mi lesz a vége. :(

Én akkor érzetem ezt, amikor a lányom 5-6 éves volt. A párom semmiképpen sem akart még egy gyereket, folyton azt mondta, ha szóba jött a téma, hogy fogadjam el, hogy "mi ilyen egy gyerekes család vagyunk", kicsi család, de mégis boldogok! Aztán teltek az évek, a lányom 10 éves elmúlt, amikor a férjem gondolkodása 180 fokos fordulatot vett, és egyszer csak közölte, hogy ő gyereket akar!! Na de akkorra én már betápláltam az agyamba, hogy nekünk így jó! Végül csak rábeszélt, így 37 évesen szültem a kisfiamat. Aki koraszülött lett, a 14. héttől feküdnöm kellett kismamaként, mégis sürgősségi császárral született, nagyon sokat szenvedtünk, mégsem bántam meg. :))

Nem tudom, hány évesek vagytok, de lehet, hogy a te párod is meggondolja majd magát... :)