Csak engem idegesít ha az anyuka vagy apuka többesszámmal beszél a gyerekéről?

Múltkor jött a védőnő és a következőt kérdezte:

És kakiltatok ma már?

nem bírtam ki, közöltem vele, hogy én már igen, a gyerek még nem.

Ettől én is ki tudnék szaladni a világból, 2 gyerekem van, de soha nem beszéltem ettől többesszámban ilyen értelemben. Autonóm személyiségek vagyunk, ez nem változik meg attól, hogy szülőkké válunk.

Én nem használom így, valahogy nem jön.

De hátrányát sem látom annak, ha valaki így beszél, sőt nem is idegesít. Sokkal furcsább és rosszabb dolgok is vannak, amin idegeskedhetek, mint ez.

Amúgy egy anya együtt él, együtt lélegzik a gyerekével, sokszor épp ezért beszélnek többesszámban, mert ez jobban kifejezi számukra az összetartozást. Tudom, hogy nem ezen múlik, mert én is ragaszkodom a lányomhoz, de ha nekik így szép és így jó, akkor miért lennék én ettől ideges?

:D Nekem van egy dolog amiből felmentésem van: a fogzás, én bölcsülök, és évek óta folyamatosan nőnek a fogaim, így ez az egy dolog amiben többesszámot használok.

Csak olyankor van ennek értelme ha tényleg együtt csinálják a kicsivel, pl ma kúszunk egész nap, de az anyuka is...

De az alap ma 6*kakiltunk, ettünk 120mlt, aludtunk 2órát(anyuka nagyban vasalt) ezeket rossz hallgatni.