Tudtok erről az anyukáról valamit?

Szia.

Nagyon rég nem olvastam semmit az anyukárol!!!Tudtok róla valamit??????

Engem is érdekelne, hogy jobban van-e már. Rengetegszer jut eszembe amiket írt. Az én kislányom most 15 hónapos és nem értik körülöttem miért nem bízom másra, miért nem hagyom, hogy nélkülem autóba üljön, elutazzon vagy bármi. Mindig megyek vele. Egyszerűen folyton belém hasít az a gondolat, hogy akár el is veszíthetem. Persze nagyon anyás is a lányom így tudom mire fogni. De valahogy úgy vagyok vele, hogy ha bármilyen tragédia történne OTT AKAROK LENNI. Ha balesete lenne nem akarom túlélni, nem bírnám elviselni azt a fájdalmat :S. Nem vagyok egy kimondottan pesszimista ember, de mióta kb egy éve olvastam a történetet képtelen vagyok a fejemből kiverni. Néha amikor meglátogatunk 1-1 ismerőst útba esik a temető és lerövidítjük az utat. Miközben keresztül megyünk rajta elhaladunk a baba-sírok mellett. Nem szeretem mondogatni, ha szomorú dolgok jutnak eszembe, de olyankor mindig belém hasít a fájdalom. Kiráz a hideg és szinte látom, hogy pici babák nyugszanak ott. Annyira szörnyű és szomorú és szinte minden alkalommal picit úgy érzem meghalok a szomorúságtól, hogy ennyit adott nekik az élet. Nem mondom a páromnak, nem szeretném, hogy ,,bolondnak" gondoljon így nem kerüljük el. Tudom, hogy ezek mind túl gyászos gondolatok és normál embert nem érint meg egy idegen halála ennyire. Egyszerűen mióta megszületett a lányom még is olyan érzésem van, hogy most vagyok igazán boldog és ő hiányzott még az életemből. Bizonyára ezzel minden anyuka így lehet. Mióta pedig olvastam a tragédiát, az anyuka fájdalmát... rám ragadt a féltés. És nagyon-nagyon sajnálom az összes olyan embert, aki elveszítette a gyermekét. Nem tudok ennél kegyetlenebb fájdalmat elképzelni mint ami ezzel járhat.

Nagy hatással volt rám és szeretném tudni hogyan él most, sikerült-e találnia kapaszkodót a túlélésért, sikerült-e tovább élni az életét. Tudom, hogy magában sokszor adta fel és érezte úgy, hogy összeroppan, de még is büszke vagyok rá, mert én biztosan tudom, hogy képtelen lettem volna mind arra, amire ő. Nagyon tisztelem ezért és szeretném, ha tudná, hogy nagyon együtt érzek vele. Rengetegszer gondolok rá és kívánok neki jobb életet. Remélem valóra vált, vagy válik ez, mert ő igazán megérdemelne valami csodát, azután, hogy ekkora fájdalmat kell elviselnie... :(:(:(

sziasztok!

Valamelyikőtök felhívta a figyelmem erre a kérdésre,az enyém törlése után.

köszönöm Nektek hogy még mindig velem vagytok,

tudnotok kell hogy sok erőt adott a támogatásotok így ismeretlenül is.

Szeretnék mindannyiótoknak Szeretetben Gazdag Nagyon Boldog Új Évet kívánni.

Számomra ez az ünnep már elveszítette varázsát,

de átvészeltem,ez könnyebb talán sose lesz.

Fogadom és megprbálok mindent megtenni azért hogy ez az évem boldogabb s talán jobb legyen.

Nem keresem már a miért-et,bele törődtem a történtekbe,

élni tudok vele,de ettől a hiány és a fájdalom nem múlik.

Sokat dolgozom,szabadidőmbe rengeteget sportolok hogy ne otthon űljek tétlenül,mert annál rosszabb nincs.

Remélem itt nem találnak meg a negatív egyének és nem kell itthagynom az oldalt.

Sokat segít hogy ennyien gondoltok rám,és osztoztok a fájdalmamban.

Nem tudom elégszer megköszönni ezt Nektek!

További szép estét.