Le lehet "szoktatni" egy 1 évest a hisztiről?

Sziasztok!

Ugyanebben vagyok, és ugyanez a dilemma, de az enyém most lesz csak egy éves, két hét múlva.

Röviden, eddig szépen aludt éjszaka, nappal 2* egy órát. Most éjszaka többször is kelünk, sír, feláll a kiságyban, bár félig alszik.

Ma második napja egyáltalán nem akar aludni nappal, már többször próbáltam letenni, de annyira üvölt, h nem lehet hallgatni. Közben olyan fáradt, h mikor mászik, összecsuklik, és hason tetél egy-két percet a szőnyegen.

Akármire azt mondom, h nem, azért is csinálja, ma kétszer borította fel a macska vizét, belevett a kajájába, mikor főztem (rakott krumplit), valahogy elérte a tálat, és ledobta. Ha mondom, h nem, azonnal a földre veti magát,és velőtrázó üvöltésbe kezd. Ha megfogom a kezét, mert olyanhoz akar nyúlni, pl most a billentyűzet, rávág a kezemre, odébb löki. Egy kis zsarnokot neveltem? Megjegyzem, eddig kétszer legyintettem meg a kezét, egyszer mikor kijött utána a fürdőszobába, és a mosdóba akart csimpaszkodni, pedig elmondtam akkor is ezerszer, h nem, másodszor mikor már tényleg nem bírtam, állandóan a homokot tömi a szájába.

Mit rontottunk el? Van, h azt gondolom, h nem bírom. A másik amit csinál, ha nem engedek meg vmit, h elkezd csücsöríteni, és hangosan fújtat. Ha már most nem hallgat rám, mi lesz később? Mindig az jut eszembe, egyszer láttam, hogy egy állati fáradt anyuka harcolt a gyerekével a utcán, a gyerek meg kitépte a kezét a kezéből, és elrohant az úttest felé. Nálunk is ez lesz? Látom, h dühös a gyerekem, csak az a kérdés, h elém tart tükröt, ilyennek lát? Vagy a természete lesz ilyen?

A hisztit hagyom, hadd tomboljon, én is próbálkoztam az eltereléssel, de addig jól szórakozunk, aztán kezdődik elölről.

Bocs, h így elsírtam a mi életünket, de hátha van itt valaki okosabb nálam:( Teljesen együtt érzek veletek:(

Sziasztok!

Amikor a lánykám elkezdi a műsort, akkor egyszerűen leültetem a szőnyegre, miközben mondom neki, hogy ezzel semmit nem ér el, majd ha tud rám figyelni, akkor megbeszéljük, de amíg ordít, addig nem tudok vele mit kezdeni. A szobából nem megyek ki, de leülök az ágyra. Ha jön oda hozzám és még mindig megy az ordítás, akkor felemelem és visszaviszem a szőnyegre.

Nem azt mondom, hogy nem szokott hisztizni, de csökkent a száma és ami van, azon is hamar túl vagyunk.

Az én fiam ma 13 hónapos. 1 hónapja még kész hiszti gép volt, mára már jobb a helyzet. Kezdi megérteni a nem szabad szó jelentését. Persze már rongyosra beszéltem a szám, néha kicsit kiabáltam is, met közben meg megint babát várok és tombolnak a hormonok. De én úgy érzem jó úton haladunk. Ha valami olyan kell neki amit nem szabad, megkapja a kedvenc autóját vagy ilyenek. A homokevésről is leszokott, egyszer kicsit jobban megtöröltem neki a száját sírt is, azóta hanyagolja. Ja és ha hisztizik szerintem ne szórakoztasd, főleg ha már teljesen beleélte magát. Ott kell hagyni 1-2 percre azt mikor látja nincs nézőközönség abbahagyja, legalábbis az enyém ilyen:)

A lényeg, hogy minden nap jól le kell fársztani, el kell vinni boltba, piacra stb, délután meg egy jó 2 órás játszóterezés. Az enyém már vagy 2 hónapja egyszer se kelt fel éjszaka és nappal is 2-3 órákat alszik:)

Szia!

Én is az elterelésben hiszek, nálunk is ez válik be (éneklés, cél/feladatkijelölés, kedvcsinálás egy másik tevékenységhez).

Nagyon nem tartom jónak az otthagyni és kibömbölni elvét, mert a sírásnak (még a hisztinek is) mindig oka van. Ha jobban megfigyeled a gyerkőcöt, észre veheted, hogy mi is a tényleges baja (fáradt, éhes, unatkozik, fáj vmije), ilyenkor a problémakezelés a megoldás. Ha a hisztivel vmit el akar érni (próbálgatja a saját és a szülői erőt), az már néha nehezebb dolog. Ha elég nagy hozzá, hogy megértse a magyarázatot (vagy akár csak a tiltást magát), akkor lehet próbálkozni, bár kétlem, hogy egy 1 éves az előbbire alkalmas lenne. Én is szoktam mondani a lányomnak, hogy mit miért nem, hogy szokja és tanulja az ilyenfajta kommunikációt is, de a biztos megoldás még a figyelemelterelés. Az otthagyással, kidühöngéssel szerintem semmi nem oldódik meg. A gyerek persze lenyugszik idővel, nem tehet mást, de nekem nem lenne szívem 10 percig hallgatni az üvöltést, mégha tudom, hogy "csak" hiszti is. (Arról nem beszélve, hogy irtó pipa tudok lenni, amikor vki közterületen/közösségben hagyja bömbölni a gyerekét, ügyet se vetve másokra, hogy őket esetleg zavarja.) Lehet, hogy az elején méregből jön, de a vége felé akkoris átcsap fájdalmas sírásba, hogy anya törődj már velem (és ez lenne a normális, nem?). A hosszú és gyakori magára hagyással szerintem csak a gyerekben korábban felépített anya iránti bizalmat kezdjük el bontogatni. Korábban számíthatott ránk, ott voltunk neki, most megint időnként elfordulunk tőle. Nem elég nagyok még ahhoz, hogy (jól) értsék, amit ezzel üzenni akarunk, hogy nem őket nem akarjuk, hanem a hisztit.

17 hónapos lány anyukája