Mennyire bíztok a nagyszülőkben?

Anyósom és anyukám van, papa sajnos nincs már. Anyuban és anyósban is teljes mértékben megbízom, nem szoktam azon gondolkodni, hogy mit csinálhatnak. Tudom, hogy jól érzi magát náluk. Plusz van egy egyedülálló nagynéném, gyereke nincs, őt is nagyon szereti a fiam, rá is nyugodt szívvel bízom, hiszen velünk élt, részt vett az én nevelésemben is.

igaz még nem jött világra a lurkó, de sosem bíznám szívesen az anyósra! biztos vagyok benne, hogy a gyerek is úgy járna, mint az ő gyerekei: tele tömné az unokát csokoládéval, fagyival, szintetikus édességekkel, mindent megengedne neki.. ráadásul náluk olyan kosz van, hogy én sem szívesen veszem le a cipőmet a házban, nemhogy egy baba kússzon másszon ott... az én szüleim meg nem tartják velünk a kapcsolatot, szóval ha anyós felvigyázni akar, csakis nálunk és nuku bolti édesség meg szénsavas üdítő!

Nálam "tudathasadás" van ezen a téren. Anyósomról van szó, anyukám már nem él, mindig nyugodt szívvel bízom rá addig ameddig nem kérek valamit. Tehát ha csak átviszem, tudsz rá viyázni míg elmegyünk bevásárolni? Nem fog enni, otthon evett 20-40 perc múlva álmos lesz, csak tedd le aludni, 2 óra múlva amikor ébred itt is vagyunk. Na ebben az esetben minden oké, ellenben ekkor: Meg kellene etetni, de ne adj neki túrórudit ha nem eszik, ne adj neki légyszi héjastól dolgokat, mert nem tudja kiakálni, ne adj neki légyszi egyben sem csipkebogyót(ne is kérdezzétek miért ad)se somot, 40 fok van, ne adj rá hosszú nadrágot, ne tedd légyszi a bébikompba, ne engedd, hogy megüssön, ne az legyen a játék-időtöltés, hogy a nagyapját veri stb.stb. Szóval ilyenkor NEM bízom meg bennük, ugyanis hülyének is néz. Hiába kérem, hogy ne adjon egyben somot a gyereknek, másnap szerencsétlen kotlik, szenved sír amikor kakil, mert nem bírja a somot kinyomni -egyben-. Ilyenkor nézek a férjemre kérdőn, hogy vajon miért nem lehet tiszteletben tartani a kérésemet,de ha már rám nincs is tekinetettel, legalább azunokájára lenne. Na mindegy...szóval nem minden esetben bízom meg bennük.

4-es vagyok. Igen,de ettől még nem leszek nyugodtabb sajnos. Táncot jár a gyomrom, hogy éppen mi fog pechünkre történni, ha nála van miközben nem látom. Anyukám a régi módi ,,had essen a gyerek" elven van. Ha megbotlik sosem nyúl utána. Csak amikor elkezd sírni akkor nevet (miközben az én kislányom tovább sír mert nála nem működik ez a dolog hogy ,,hopp"... mutatja a kezével, hogy jön ölbe és megölelem és két szipogás alatt már össze is szedi magát és mosolyogva nézzük hogy hol fájt meg puszilom). Szóval én vele együtt játszok amíg ő leül és a gyerek néhány méterre lomol... Anyukám nagyon fiatal simán bírná egyszerűen neki ez az elve. Én pedig ha már esik elkapom. Szerintem nem véletlen, hogy nagyon korán elindult a kislányom mert nem félt. Ha esik tényleg 99%-ban elkapom és ha nem akkor is legalább a kezemet oda tudom tenni. Én nem bírom amúgy sem a vért. Egyszerűen számomra nem normális az ha egy gyereknek kiesik a foga vagy tele van zúzódásokkal... nekem az a természetes, hogy megvédem és megelőzöm. Nagyon kis hiperaktív ez igaz, de én sem vagyok egy ellustult anyuci, bírom a tempót még mellette tornázok is. másfél év alatt egyszer történt vele ilyen amíg 2 óráig oda volt. Képtelen vagyok nyugodtan rábízni, ha látom akkor feleslegesen nem stresszelem magam hiszen megnyugtat, hogy magam előtt látom biztonságban. Sok kisbabás ismerősöm van, de olyan egy sem akinek összesen 1x folyt volna vére amíg megtanult szaladni... Nagyon körültekintő vagyok. Nem korlátozom semmiben, én nem elzárom ne értsétek félre. Hanem mindenhol ott vagyok mellette. Sok energia, de a 42 éves anyukám aki fitnessre jár hati 2x az nehogy már 2 órán keresztül ne tudná követni ha már kikönyörgi, hogy nála lehessen a kicsi. Természetesen ezek után nem megy többet mert nem vagyok nyugodt és nem csak ezt nem tartotta be ígérete ellenére, hanem minden mást. Bármire megkértem, direkt az ellenkezőjét tette... a gyereket ebéd helyett csokival tömte meg, még a szép új ruháját is tönkretette pedig direkt küldtem játszós ruhát, hogy abba csoszogjon, koszos volt a padlójuk és a majdnem 20ezer ft-os újkülföldről rendelt converse baby-kocsicipőt nem vette le róla úgy tette le pedig kifejezetten nyomatékosan kértem meg rá és szintén mellékeltem játszós cipőt. Nekem olyan furcsa hogy tényleg itthon megvan mindennek a rendje. Én sem abban vagyok itthon ahol máshol, a kislányom is ugyan így, és aludni külön mindenki pizsamát vesz fel... De legalább mentsége lett volna elfelejteni, de mindent leírtam és felcimkéztem...Nagyon bosszantott ráadásul tisztába se tette kakisan átázva hozta vissza aztán állította hogy most csinálta... hát ismerem már mit hogyan és az a kaki ami már a nyakáig volt préselve arra már ráhuppant jópárszor. Nekem az ilyen esetek csak növelték az aggodalmamat szerintem ha személyes negatívum éri és nem tud megbizonyosodni arról, hogy jó kezekben van a gyermeke akkor ő sem képes többé nagyiztatni.

Azért elég undorító volt ez az utolsó ,,jókívánságod"... Szeretetből féltem a saját gyermekemet és nagyon-nagyon féltem őt. Nem érdekel az, hogy konkrétan mit csináltak rosszul. Csak egy a lényeg. nyomatékosan kértem néhány dolgot, amit le is írtam és egyik dolgot sem voltak képesek betartani. Így hogyan bízhatnék meg bennük, ha néhány kérést sem teljesítenek pedig megígérik. Azért volt más ruhában, mert egy ballagás végére beugrottunk egyik rokonhoz és onnan ők magukkal vitték. Így volt megbeszélve. Rosszul esett hogy egy dolgot sem tartott be egyetlen egyet se amit felírtam. Én egy éves kor alatt pedig nem akartam neki csokit adni és nem való szerintem még most sem egy másfél éves babának aki 10 hónapig kizárólag babatejen élt így gyakorlatilag az alma után hála édesanyámnak a csokoládé volt a következő bevezető... Egyébként fél is anyukámtól. Néhány embert nem szeret maga körül. Nem sok van, de ő ilyen. Ha átveszi ölbe egyből bömböl, ha a közelébe jön akkor hozzám szalad. Ha simogatná egyből nyújtja a kezét felé hogy mentsem meg. Szóval rengeteg indokom van arra, hogy ne bízzam rá. Én neked semmit nem kívánok, mert az olyan emberek amilyen magad is vagy mindig végül azt kapják amit érdemelnek.

Köszönöm, ha mindig azt kapom, amit érdemlek,akkor csak jót fogok kapni,mert ellentétben Veled nem a rosszat nézem mindenkiben, pláne a saját Édesanyámban. Egyébként azt kívántam,hogy azt kapd vissza a gyerekedtől,amit most Te adsz az Anyukádnak. Ezek szerint Te is úgy gondolod,hogy az nem jó, mert megsértődtél rajt és undorítónak találtál. :) Légyszíves olvasd végig amiket írtál. Elsüllyednék szégyenemben,ha egy internetes oldalon így kibeszélném az Anyámat és csak rosszakat írnék róla, mint Te. És még én vagyok a rossz ember..... :)