Előre is elnézést, akinek nem inge. Miért van az hogy úgy csinálnak az anyukák mint akik fogyatékosak? Ott küszködik a másik és nem segítenek?

Van egy olyan érzésem, hogy azok, akik itt azt írták, hogy "ha már vállaltad a gyereket, akkor boldogulj is el vele egyedül", azok, akikről a kérdés szól....

Az emberek többsége nem csak az anyukákra nem figyel oda, hanem senkire. Reggel, mikor megyek a trolin, alig van pár ember, aki átadja a helyét pl. egy öreg néninek/bácsinak. Ha vki átadja, az is ált. idősebb...

Nekem tök alap, hogy ha ott áll mellettem a néni, akkor felállok és átadom a helyet.

Vagy pl. múltkor egy totál tömött trolin ültem. (A közelemben nem voltak idősek). Felszállt egy fiatal apuka a kb. 5 éves forma gyerekével. Mivel alig volt hely, úgy kellett a gyereknek kapaszkodót keresni. Nekem valahogy volt annyi eszem, hogy felálljak és átadjam nekik a helyt, hogy a következő fékezésnél ne essen el a gyerek.

Vagy múltkor kint voltam a vonatállomáson, épp indult volna el a vonat, már pont sípolni akart a pasi.

De a peronon állt egy bácsi, aki valamiért iszonyatosan elkezdett remegni, de annyira, hogy muszáj volt a vonatnak támaszkodnia, mert különben elesett volna. Az a paraszt pasi meg csak nézi, de olyan fejjel, mintha a fenébe kívánná az öreget, hogy nem bír arrébb vánszorogni. Felkeltem, odamentem a bácsihoz és átsegítettem a padhoz, közben meg megpróbáltam minél csúnyábban nézni a pasira. Úgy tűnik megtette a hatását, mert miután leültettem a padra, odament hozzá, hogy mi baja van...

Nagyon elkeserítő, hogy az emberek ennyire nem képesek a többi emberre figyelni.