Kisbaba mellett -főleg, ahol kettő picurka is van, van energiátok a házaséletre?

Nálunk még csak 1 gyerkőc van,10 hónapos de én már is így érzem,ahogy te. :(

Ő még kel éjszaka3-4 alkalommal....képzelheted mire marad energiám.Persze apa meg nyüstöl,de semmi porcikám nem kívánja.Félek,hogy nálunk is elhidegülés lesz belőle,de nem tudok mit tenni,kimerült vagyok.

Nekem egy 5 és egy félévesem van, de én se vagyok topon. Apa mondjuk türelmes, bár panaszkodik rendesen.. de nem tudok mit csinálni. Még főleg szoptatok, túltengenek a baba-hormonok, úgyhogy egyelőre nem is nagyon fog ez változni.

De próbálom azért néha szeretgetni, kicsit a kedvére tenni, ha nem is épp a hálószobában, akkor másként. Talán ez kárpótolja kicsit. Meg persze az, hogy látja, hogy foglalkozom a törpökkel. Ennél jobb ötletem nincs. Jó lenne, ha lenne erre valami csodabogyó.

Nekem is csak egy 7 hónapos babám van,aki még kel éjszaka 2x szopizni.

nálunk is totál elhidegülés van,sajnos mi nem is voltunk együtt tavaly szeptember óta :-(

Amikor terhes voltam azért nem akartuk,most meg párom nem szeretne,lassan ott tartok hogy könyörgök egy kis szexél,de ő azt mondja hogy annyira nincs ereje ennyi munka utn,lelkileg is teljesenkivan merülve,kicsit depis is,megcsalni biztos hogy nem csal meg.

Én is teljesen tanácstalan vagyok,és elkeseredett :-(

Annyira rossz nőnek érzem magam a párommiatt,hogy soha egy szép szava nincs hozzám,igazából még piszkál is,hogy vékony vagyok.

Nem is alszunk együtt,a babám velem alszik a szobában,ő pedig nem akar zavarni minket,hiába mondom hogy nem kel fel a baba a horkolásra..

Borzalmas ez az egész.

Én is ugyan ezt érzem kedves kérdező,nagyon egyedül vagyok,én nem erre vágytam,hanem a nagy szerelemre..nem pedig arra hogy sz@arnak rám..

Ja,és 21éves vagyok,a párom 35. 6,5éve vagyunk együtt.

Szia.

Nekem egy 2,5 évesem, egy 1 évesem, és egy 18 hetes pocaklakóm van. Nem mondom, hogy mindig a toppon vagyok de igyekszem. Sokszor van, hogy este csak bedőlök az ágyba, és már alszom is, és viszonylag ritkán van kedvem hozzá, hogy együtt legyünk.

Nagyon sokat beszélgettünk erről a dologról a férjemmel, mert úgy gondolom fontos, hogy tudja mi zajlik bennem, így neki is könnyebb megértenie. Másrészt szerintem az ilyen bizalmas beszélgetések közelebb hoznak két embert.

Próbálok figyelni arra, hogy mindig legyen egy kedves szavam hozzá, vagy ha elmegyek mellette, csak minden ok nélkül megsimogatom, vagy megpuszilom. Azt gondolom a férfiak jó részének fontosak ezek az apró gesztusok, hogy ne érezzék annyira, hogy minden a gyerekről szól.

Másrészt legtöbbször az ágyban is próbálok a kedvére tenni, és persze ő is segít, hogy én is kedvet kapjak.

Szerintem a legfontosabb az őszinteség, és a bizalom (és persze a szerelem :)).

De ne aggódj kérdezö nem csak így van.

Azzal kezdem hogy a mi kapcsolatunk a férjemmel nagy szerelem volt, mindig is mindkettönknek a másik a nagy ö.

Férjem mindig is kimutatta hogy mennyire szeret velem sexelni.

elsö terhességem nehéz volt, alig voltunk együtt. De alig vártuk hogy 6 hét elteljen és már egymásnak is estünk, majd hipp hopp helyre állt a házas életünk heti 1x voltunk kb együtt de ez mindig meghitt és jó volt.

Aztán a második terhesség alatt is jó volt. De a második szülés után többet beszéltünk róla mint csináltuk, mert 2 gyerek dupla probléma. Most 5 hós a kicsi és 2 éves a nagy, de most megint kezd helyre állni. sokszor egyszerüen megbeszélünk egy estét amikor öszebújunk és csak kettönké. de van ritka alkalmak hogy elöbb kelünk mint a gyerekek és összebújunk.

Mikor ilyeneket olvasok mint ti mindig arra gondolok, hogy a mi szerelmünk azért tartós, mert mi óriási szerelembe jöttünk össze. mondom úgy hogy már elváltam egy kihült kapcsolatbol pedig ott még gyerek sem volt.

"Szerinte ez a kisgyermekes korszak nem a szerelemről és kettőnk kapcsolatáról kell, hogy szóljon."

ez a mondat azért elég durva. Mikor megszületett a kislányunk is azzal tartotta a nehéz napokon is bennem a lelket hogy de drágám annyira szeretlek én itt vagyok neked.

Szerintem a 4. válaszolónak igaza van.

Beszélni kell és megtartani egy kicsit kettőtökből, mint férjből és feleségből, társakból és szeretőkből, elválasztani kicsit az apától és anyától.

Az én férjem imádja a 6 hónapos fiunkat, de énrám nőként és társként, időnként pedig szeretőként van szüksége, mert az ideális az, ha mindezt egy nőben (bennem) találja meg.

Bár még csak egy gyerekünk van, de mellette építkezünk, kevés időnk jut egymásra. Emiatt sokszor én is egyedül érzem magam, de elmondom neki, hogy mit érzek, és ő is, hogy mit szeretne, és megpróbáljuk úgy alakítani a dolgokat, hogy mindkettőnknek jó legyen. Vannak veszekedések, feszültség, de inkább ez, mint hogy elhidegüljünk.

Mindenesetre, ha van kire hagynod néhány órára a kicsiket, csináljatok néha programot csak kettesben, még ki se kell otthonról mozdulnotok. Nem azt mondom, hogy rendeld magad alá a férjednek, de ha megmutatod neki, hogy ez a korszak igenis szólhat a Ti kapcsolatotokról is, hogy te vágysz rá, mind fizikailag, m ind érzelmileg, akkor - ha szeret téged - meg fogja hálálni. Csak az első lépések mennek nehezen, úgyhogy fel a fejjel.

Szerintem az a baj, hogy sokan egyszerűen elfelejtenek nőnek és férfinak lenni, ha gyerek születik. Persze ez elsősorban a nőkre vonatkozik, sokan egyszerűen a férfit pénzkereső gépnek tekintik, és nem engedik be az anya-gyerek szimbiózisba, kizárják őt mindenből.

A házaséletre nem valami kötelességként kell tekinteni, amire energia kell. A normális az lenne, ha a házasélet kölcsönös örömszerzés, kikapcsolódás, szórakozás lenne.

Nálunk a férjem minden baba körüli teendőből kiveszi a részét, sok mindent csinálunk együtt (fürdetés, sétálás, közös játék a babával stb), így egy egységet alkotunk, egyikünk sem érzi kizárva magát. Ha pedig lefektettük a babát, akkor egymással foglalkozunk. Nem hívjuk egymást anyának, apának (persze, ha a gyerekhez beszélünk egymásról, akkor igen, de csak akkor), a gyereket pedig nem hívjuk törpnek/manónak/babócának stb. Mi egymásnak nem anya/apa vagyunk, hanem férj és feleség.

Azt meg végképp nem értem, hogy a szoptatás miért zárja ki az együttlétet.