Ti hogyan oldjátok meg?

Ezt hívják testvérféltékenységnek, ami normális dolog:).

Az én tippem, amivel segíthetsz magatokon, az a hordozás. A kicsit magadra tudod venni, akár otthon, hogy játssz, foglalkozz a naggyal, és sétálni is tudnátok, kézenfogva:).

"(...)Olyan családoknál pedig, ahol van testvér, nagyon nagy könnyebbséget adhat, ha a kicsit magunkon hordva tudunk a nagyobbal játszani, játszóterezni, fürdetni. ĺgy az ő igényeit is kielégíthetjük, ezáltal segíthetünk a testvérféltékenysége leküzdésében.(...)" innen: [link]

Nálunk is volt az elején probléma, de a lányom annyira szeretne mindent a bébivel csinálni. Söt mindenbe bevonom. Ö törli le a kakit a fenekéröl (na persze ha már én megtisztítottam), krémezi be a popsiját, tolja a babkocsit. Ha valamit nem tud akkor mondom neki hozza az ö babáját és azon csinálja ahogy anya. Mi úgy indulunk sétálni hogy vagy ö tolja a babakocsit (na ez a rosszabb verzió), vagy hozza az ö babakocsiját amibe ül egy mackó mindig.

Most 2 éves és azt kell mondanom hogy már lassan átveszi a szerepemet. Ha a tesó bukik már rögtön rohan és törli le neki.

Ha megtetszene a hordozás, akkor akár be is ülhetne a tesó a kocsiba, persze ha Téged ez nem zavar:). Sok 2- 3 áves szeret még babakocsizni, nem baj ez szerintem:).

Az meg, hogy mások mit mondanak, ne érdekeljen:)! Nagyon kevés az olyan testvér, akit valamilyen módon ne viselne meg a tesó érkezése:). Lehet, hogy nem pont a kicsit "bántják", hanem a szülőkkel kezdenek kicsit másképp viselkedni, anyásabbak lesznek, de nagyon ritka, hogy semmilyen változást ne hozzon a testvér születése.Ez normális dolog, ráadásul a két és fél- három évesek éppen dackorszakolnak is, ami nehezített pálya...

Bocsánat, hogy több részletben írok!

Ha a kicsid hasfájós, sírós baba, akkor pláne érdemes lenne a hordozáson gondolkodnod, hidd el, nagyon nagy segítség lehet:).