Mi van a babámmal?

Elérte a szeparációs szorongás nevű normális egyedfejlődési időszak. Nehéz, tudom. El fog múlni:).

"Az anyától való függetlenné válás első jelei 5-6 hónapos korban kezdődnek. Általában kétféle tünet jelzi, hogy ebbe a fejlődési szakaszba ért a baba: amikor anya kimegy a szobából vagy leteszi őt, akkor sírásban tör ki a baba, illetve az idegenekkel szemben bizalmatlanabbá válik, már nem mosolyog mindenkire, idegenek kezében sírhat, nehezen enged fel. Természetes jelenségről van szó, és nem arról, hogy esetleg rosszul szoktattad vagy “felkapattad” volna: a baba így jelzi, hogy már tudatában van, anya nincs mindig ott vele, és ettől megrémül.

Idegenek társaságában vedd át, legyen a kezedben és hagyd, hogy onnan kukucskáljon, ne erőltesd, hogy mindenképpen maradjon meg másnál, ha ő nem akarja. Ha van lehetősége az öledből barátkozni az idegenekkel, lassacskán magától feloldódik majd.

Ha kimész a szobából és ő sír, hanggal nyugtasd, vagy vidd magaddal, és legyen ott körülötted, amíg a dolgodat végzed. Ha nincs mindig kézben, hanem veled van, de nem a kezedben, hallja a hangodat és lát, idővel megtanulja majd, hogy anya nem tűnik el, amikor kimegy a szobából." Vida Á.

"A kötődést bebiztosító folyamatok egyike a szeparációs szorongás, amely akkor jelentkezik, ha a szülő vagy elsődleges gondozó személy a gyermek számára kellemetlen távolságba kerül. Ilyenkor

a gyermek sír, a szülő karjába kéredzkedik vagy belekapaszkodik, vagy ha ez nem lehetséges, követi őt, és minden eszközzel (szélsőséges esetben akár testi tünetekkel) ösztönösen igyekszik

fenntartani a közelséget. Előfordul, hogy az anyán kívül mindenkit elutasít, elalváshoz vagy új környezettel, idegen személyekkel való ismerkedéshez erős fizikai közelséget igényel. Ezek a viselkedések 6 hónapos kor körül jelenhetnek meg, és változó intenzitással éveken keresztül fennmaradhatnak (azaz a szorongás eltűnhet és visszatérhet). Fontos tudni, hogy azok a gyerekek is megélhetnek szeparációs szorongást, akik nem mutatják ennek nyilvánvaló jeleit. A szeparációs szorongás a gyermek egészséges fejlődésének velejárója. Elváláskor a szorongás mértékét befolyásolja

- hogy jelen van-e a gyermek életében a számára jól ismert és kedvelt másodlagos gondozó személy (pl. nagyszülő, gyerekvigyázó).

- a helyzet és a környezet ismerőssége, megszokottsága, amiben a gyermeknek szülő nélkül kell töltenie idejét.

- a korábbi elválások gyakorisága és hossza, a gyermek ezzel kapcsolatos élményeinek minősége.

- családi és kulturális normák, szokások.

- a gyermek személyisége (érzékenysége, impulzivitása, reakcióinak erőssége).

- a szülők személyisége és saját szeparációs szorongásuk mértéke.

(...)

A szeparációs szorongás idővel (a gyermek testi-lelki érésével és az elválással kapcsolatban szerzett kedvező tapasztalatok segítségével) megszűnik.(...)" Fehér Andrea pszichológus

"Amivel még össze lehet téveszteni a hisztit, az a 8 hónapos korban kezdődő szeparációs szorongás. Ilyenkor a baba rájön, hogy az anya különálló lény, és mivel még éretlen a memóriája, minden alkalommal sírva esik kétségbe, amikor az anyját szem elől téveszti, mert azt hiszi örökre elveszíti. Ilyenkor pedig az a feladatunk, hogy segítsünk átvészelni ezt a korszakot és rávezetni, hogy megértse, akkor is létezünk, ha éppen nem lát minket." egy pszichopedagógustól

...

Ami nálunk segített sokat az a hordozás volt, így velem lehetett a lányom és közben tudtam tenni a dolgom, illetve az, hogy minden helyiségbe utánam jöhetett, le tudtam tenni magam mellé, és láthatott.