Más babája is próbálgatta már az akaratát érvényesíteni 7 hónaposan?

Második vagyok. A megvető pillantásokkal ne foglalkozz. Amíg nem volt gyerekem, nekem is voltak mindenféle "elveim", hogy az én gyerekem nem fog ilyet csinálni, mert nem így lesz nevelve, meg hasonló hülyeségek. Persze lövésem nem volt semmiről még akkor :) Akinek van gyereke, az tudja, hogy az ilyen helyzeteket nem lehet elkerülni, mindenki átéli. Csak hát amilyen idegállapotot kivált a hiszti az anyukákból, szóval akkor még az együttérző pillantást is lenézésnek érzékelik, ez már csak így van.

Amúgy meg szerintem a lényeg az, hogy legyél következetes, ne érezze rajtad a babád a bizonytalanságot, mert akkor egyrészt ő nem érzi magát biztonságban, másrészt meg ki is használja, hogy meginogtál, szóval csak rosszabb lesz. Persze tudom, ezt könnyű mondani, én is volt, hogy már a hajam téptem, meg a gyerekkel együtt bőgtem tehetetlenségemben amikor hisztizett, és az egy dolog, hogy az ember tudja mit kéne csinálnia, hogy kéne viselkednie, de megtenni nagyon nehéz. De örök érvényű szabály, hogy ha te ideges vagy, azt a gyerek megérzi, és ő sem lesz nyugodt. Én már úgy vagyok vele, hogy ha dili van, és már én is kezdem elveszíteni a fejem, akkor beteszem az ágyba, hadd ordítson két percig, addig én kimegyek inni egy pohár vizet és lenyugszom, aztán visszamegyek hozzá. Lenyugtatni csak akkor tudom, ha én is nyugodt vagyok.

Nálunk az akarat főleg a pelenkázón jelentkezik: nem marad szépen hanyatt, hanem mindig hasra fordul, és kúszik mindenfele. Kész közelharc a pelenkázás, az öltözésről nem is beszélve, mert ugye akkor is hasra vágja magát, és távozni próbál :-)

A másik, ha elveszek tőle egy játékot, máris bőg, ha visszaadom, azonnal abbahagyja - tehát tényleg az akarat érvényesítéséről van szó.

Jól teszed, ha tartod magad a napirendhez, és próbálod altatni. Ők még nem tudják, hogy mikor fáradtak, hajlamosak túlpörögni, akkor aztán mindenkinek rossz.

Inkább most kicsiben játsszuk le ezt a 'csatát', mint később tényleg égni kelljen vele, ha valahol megjelenünk!

sziasztok,

hát, nem örülök a problélmáitoknak, de legalább megnyugodtam, mert nálunk is ez megyeget, bár ő már mindjárt 9 hónapos. Igen kemény téma, de szerintem is csak a következetesség meg a türelem segít. Én is észrevettem, hogy ha nyűgösködik, és idegesen rászólok, akkor konkrétan sírva fakad, és akkor aztán vigasztalhatatlan. Olyankor én is lenyugszom kicsit valahogy, és utána meg tudom nyugtatni. Mi lesz itt még... :)