Mikor és mennyire kell hárta húzni a péniszét?

Nos...

Valóban, több „iskolája” is van a dolognak, én valahol a középúton látom a fényt.

Ugye az egyik adag szülő (meg védőnő, meg gyerekorvos) azt mondja, hogy minél előbb el kell kezdeni húzogatni, minél előbb legyen „használható” a kuki. Más kérdés, hogy hova sietünk, amikor még tizeniksz évig biztos nem lesz arra úgy szüksége a gyereknek.

A másik adag szülő, védőnő, gyermekorvos pedig azt mondja, hogy majd magától megtörténik minden (egyébként valahogy csak megtörtént és túléltük a történelmet eddig, különösebb fitymahúzogatás-oktatás nélkül...) — ha netán nem, akkor majd valami drasztikusabb beavatkozást végzünk.

Én úgy vélem (és igazából nem vagyok egyedül ezzel), hogy a természet valamiért csak kitalálta, hogy a kisbabának olyan legyen amilyen – ne nyúljunk bele mindjárt azonnal, hagyjuk a gyereket fejlődni, meg főleg, szobatisztává válni. Addig legalább nem megy be a kaki a fitymája alá, mert le van tapadva, és szűk. Jó az úgy.

Amikor már picit nagyobb a gyerek, nincs pelus, el lehet kezdeni fürdetéskor óvatosan hátrahúzogatni neki (és ha játszik vele, hajrá, ott van talán a legtöbb baj és a legtöbb fitymaszűkület, hogy a gyereket arra tanítjuk a legelső pillanattól kezdve, hogy odanyúlni csúnya dolog), nem erőltetni, csak annyira amennyire engedi, finoman. Szépen egyre hátrább fog menni a letapadás, a fityma kellően tág lesz, és nem lesz semmi hegesedés meg mittomén mikkel szoktak jönni páran. Az erőszakos feltépéstől, na attól tud hegesedni, meg összeforrni is.

(P.S.: aki itt azt mondta a szteroidos kenőcsre, hogy rémes dolog, picit olvasson utána a betamethasone valerate-nak, köszönöm :) Nem kell ahhoz antibiotikum-happy orvosnak lenni, hogy egy hasznos gyógykenőcsöt ajánljon az ember műtét helyett)