Teljesen kivagyok? Én rontottam el?

Az a válaszadó vagyok, aki a "buszos" hisztit is írta.

Tényleg megnyugtató, hogy nem egyedi eset és nem feltétlenül én vagyok rossz szülő.Ő is csinál olyasmit, hogy másfelé menne (rendszerint bármekkora is a park nekiindul a főút felé aztán hiszti, hogy mi az, h nem mehet az autók elé), van, hogy séta közben ő márpedig megáll és egy tapottat sem jön (kézbe se akarja hozatni magát, csak áll), múltkor épp ráértünk, mondom türelmes leszek.Beült a telefonfülkébe és elvolt ott.Elköszöntem tőle, szépen elbújtunk nagyobbik fiammal a fülke mögé, de a füle botját sem mozdította, elüldögélt ott vagy 15 percig mire meguntam és hazacipeltem, persze bőgés közben:)

Lépcsőházban ha nincs kedve jönni üvölt, vonszolás, megint csak ismerős.

Itthon bármit játszok vele, bármibe vonom be neki mindig az kell ami épp a bátyja kezében van, ha a nagy megunja és odaadja neki majd elővesz mást akkor meg az kell...Leülnek ugyanolyan festékkel festeni, neki akkor is a bátyjáé kell.Szidás, hangfelemelé ellenszere nála, hogy teljes önbizalommal és elégedett vigyorral közli, hogy "nem" vagy "te" Pl: Kicsim, tedd azt vissza a helyére, nem játék: Nem! Gyere öltözz fel: "Te!" és társai:)

Ölelgetni se hagyja magát ilyenkor.Néha én is azon filózok mikor hisz azt valamelyik szomszéd, hogy elevenen nyúzom a gyereket, úgy tud üvölteni:)

Huuhh én egy kicsit most nyugodt vagyok!

Az én kisfiam 2 éves és 4 hónapos! ugyan ezek csinálja amiket itt olvasok! Ütöget engem és saját magát, stb...

Viszont olyan rosszindulatú anyum van hogy valami hihetetlen! 2 ilyen pici unoka van az egyik lány a másik az én fiam! És folyamatosan hasonlítgatja a két gyereket!

Már most ott tartunk hogy az én fiam nem normális és pszihológusra van szüksége! Pedig tudom hogy nem, mert nem hülye gyerek csak akaratos és hisztis!

Egyébként nálunk az elterelés máshová módszer, illetve nem figyelek rá a hisztizik teljesen bevállt!:D

Hát igen, normálisnak mondják, de attól még nagyon nehéz és midannyin szeretnénk megtalálni a tökéletes megoldást:))

Meg persze minél előb túllépni ezen a korszakon:))

[link]

Ugyanez. ^^

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

Valahogy túl kell élni...valahogy.

EMlékszem nálunk is tök ugyanez volt 21 hónaposan! (Akkor kezdte a bölcsit, ezért emlékszem pontosan, hogy mikor.)

Baromi nehéz volt, én is alig mertem vele sétálni menni.

Próbáltam nem lereagálni, de az is nagyon nehéz, tudom... Volt hogy lefeküdt a tér közepére, én meg lazán sétáltam tovább, aztán amikor már nagyon távol voltam, akkor látta, hogy ez így nem lesz jó, és utánam jött. Az emberek persze néztek, hogy mi van, de nem törődtem velük.

Valóban ki fogja nőni, addig meg türelem... (Most négy éves a fiam, 1-2 hónapig tarott ez, aztán jobb lett.)