Kismamák/Anyukák! Hogyan sikerült betartani az elveiteket?

Nem minden. De azok amiket ő bánna a jövőben, azokat sikerült betartani. Pl. nem engedtem hogy a mi ágyunkban aludjon, ha beteg volt én feküdtem mellé. Mert tudom, visszaszoktatni borzalmas neki. Vagy pl csak rendes étkezés után van nasi.

Tv nézés is komoly elvekbe ütközik, de néha ezen engedek, ha nagyon fáradt vagyok és ők nagyon rosszalkodnak. És már nincs erőm fegyelmezni. Akkor engedek tv-t, mert akkor nem csintalankodnak. Ilyenek vannak, de az én gyengeségemből vagy fáradságomból adódnak. Viszont tényleg amiből nehéz leszokni vagy kárukra válik komolyabban, abból nem engedek.

A szülés előtt gyereknevelési elveim voltak,most gyerekem van:)

Nagyon céltudatos,és határozott elképzelésim voltak,a szülés előtt,és igyekszem betartani,de nem mindig sikerül. 3 éves a kislányom,eldöntöttem,hogy 5 éves koráig nem ül internet elé.A nap nagy részét,főleg,hogy jó idő van a játszón töltjük,de igen,van,hogy napi 20 percet ideülünk,főleg most,mert nagypocis vagyok a tesóval,június elején szülök,azért kezd nehéz lenni.Abban is biztos voltam,hogy legalább egyéves koráig szoptatni fogom,ehhez képest 2,5 hónapig volt tejem.

Szerintem az anyaság egy olyan dolog,amit amíg nincs gyerekünk nem tudunk megmondani milyen lesz (azonkívül,hogy gyereket nevelni jó.) Nem hiába a mondás,hogy amikor baba születik,akkor anya is:)

:) Vannak dolgok, amikhez ragaszkodunk és természetesen nem sikerül mindent maradéktalanul megvalósítani. Igyekszünk kompromisszumot kötni ilyen esetekben. pl ha véletlenül felébred a gyerkőc hajnal 5kor, akkor visszakísérjük a saját ágyába, de fél6kor már nem mert 6 körül úgyis előjönne vagy sokáig itta a vizet cumisüvegből, de mikor "itt volt az ideje" áttértünk a pohárra vagy nézhet mesét ekkor meg ekkor de kikapcsolja ha elégnek ítélem :).

Nem kényeztetjük el, de szeretünk örömöt okozni neki apróságokkal.

Ám nagy kérdésekben - pl. nincs éjszakai alvás a szülői ágyban, nincs cumi, leszállunk a "járgányról" a zebránál - ragaszkodom az elképzeléseimhez.

Nem emlékszem már mindenre pontosan, de talán pont az volt, hogy nem voltak elveim, hanem gondoltam, hogy majd menet közben alakul, de alapvetően mindenre nyitott voltam. Miközben kicsit furcsállva néztem, hogy a körülöttem lévőknek (Anyós, munkatárs, stb.) miért van ennyire határozott véleménye. Kicsit hagytam is befolyásolni magam ezek által a vélemények által, aztán menet közben győzött az "ahogy alakul, pont úgy lesz a legjobb" érzés, ami az eredeti volt. Tehát ha ezt vesszük, sikerült visszatalálni az eredeti elképzeléshez, csak kár, hogy nagyon sok minden befolyásolja és így félreviszi az embert.

Egy a lényeg, görcsösen ragaszkodni semmihez sem szabad.

Amit biztosan tudtam:

1. Nem alszik köztünk! - Siker!

2. Nem fogom eltiltani a kutyánktól! - Siker!

3. Nem "nevelem" a nagyszülők ellen, még ha nem is egyezik az elképzelésem az övékével! - Siker! Imádja őket, egytől egyig!

4. Játszótéren ha elkezd hisztizni vagy nyűglődni, hazamegyünk. Afféle büntetésnek gondoltam. - Siker! 3x hisztizett, 3x mentünk haza. Jelenleg dackorszakát éli, a játszótéren meg se próbál hisztizni semmiért sem.

5. Dackorszak. Ha elkezd hisztizni levegőnek nézem, nem foglalkozom vele. - Félig siker! Nyilván bevásárlóközpontban és egyéb helyeken (bank, önkormányzat, etc) nem hagyom neki, de nem is dicsérem meg érte. Érdekes módon ezeken a helyeken elvétve fordul elő a hiszti. Utcán többször áll neki, bár akkor nem igazán érdekel. :)

6. Nem ehet édességet, csak hébe-hóba. - Kudarc!

Hiába tartottam be az első 1,5 évben, jöttek a nagyszülők. Jó .. 1-2 kinder tejszelet belefér, de aztán erre rákaptak. Most már (lassan 2 éves) nagy nehezen megértették a rokonok, hogy nem örülünk ennek.. de még mindig becsúszik 1-2.

Én inkább a gyümölcsre szerettem volna rászoktatni, de hát ember tervez, isten végez: a lányom nem hajlandó gyümölcsöt enni, csak nagyon ritkán. Ebből a szempontból az apjára hasonlít, mert ő pl. sosem evett se zöldséget, se gyümölcsöt. Rávenni is igen nehéz. :/

Három gyerekünk van.

Nem nagyon emlékszem arra, hogy milyen elveim voltak az első születése előtt.

Vannak elveim. A gyakorlat egyre inkább azt mondja számomra, hogy rugalmasan kezeljem bizonyos elveimet. :o)

Tapasztalat: a babák/gyerekek nagyon különböznek. Ami működik az egyikkel, nem biztos, hogy a másikkal is működik. Sőt... Minden gyerekkel külön kell megtalálni a hangot, és ez ott kezdődik, hogy mikor szoptatom/vagy éppen nem szoptatom meg. Aztán megy és megy tovább.

Vannak szabályok, amiket könnyebb betartani/betartatni, hogy pl. csak az asztalnál eszünk, vagy amikor hazaérünk mindig kezet mosunk stb. De mi van, ha a gyerek azt látja, hogy én magam szendviccsel a kezemben járkálok a szobában? :o)

A nevelés az önneveléssel kezdődik. Én úgy érzem, azért hiányos a nevelésem, mert magammal is "gondok vannak". :o) No meg az a fránya türelem...

Azért igyekszem. Igyekszünk. Mert a férjemmel egy csapat vagyunk. És itt bizony képben van, hogy nekem arra is figyelnem kell, hogy ha a férjem enged/tilt valamit, akkor nekem ugyanazt kell mondanom a gyereknek, még akkor is, ha éppen nem értek egyet a dologgal... Szóval a férjem elvei. :o)

De összességében elégedett vagyok, három gyönyörű kislány anyukájaként!

Valamelyik nap volt egy kérdés, hogy meddig baba a baba. Akkor meglepődtem a kérdésen, de most látszik, hogy nem mindenki egyformán értelmezi. Inkább olyan válaszokat kaptál, ami kisgyerekre vonatkozik.

Nekünk 8 hónapos a lányunk. Mivel az egyetlen elvem az volt, hogy az ő igényeihez alkalmazkodunk, ezt sikerült betartani. Nyilván ezt egy 1 év feletti kisgyereknél már nem lehet alkalmazni, nem lehet mindent ráhagyni, őket már nevelni kell. Engem nem zavar, hogy a babám cumizik, nem zavar, hogyha nincs tökéletes napirend, nem zavar, ha köztünk alszik. Tévézni nem engedem. Egy dolog van, amit máshogy képzelzem. Azt gondoltam, hogy mindig én fogok neki főzni. A baj az volt, hogy decemberben kezdtük a hozzátáplálást és álltam a hipermarketben és nem mertem megvenni neki a kitudja honnan származó és mivel tárgyázott zöldséget. Így bébiételeztünk, de ez sem elv volt, inkább csak úgy terveztem.

Én nekem 3 gyerekem van , és voltak dolgok amiket elgondoltam , hogy igen is ezt nem fogom neki engedni , hogy ezt meg azt megtegye ! Nekem részben sikerült / részben természetesen , szerintem a legfontosabb , hogy tartsd magad a dolgokhoz ! Nálunk elég nagy a korkülönbség a gyerekek között , 15 éves , 6 éves , 5 hetes lányaim vannak , amikor a középső megszületett mi a nagyobikkal már a tinédzer kor előjeleit éltük , így egy kicsit elfelejtettem , hogy mi is volt az ami anno amikor még a nagyobbik volt kicsi !

1. Nem akartam , hogy válogatósak legyenek , szóval mindig már kicsi korba elkezdtem neki adni sok féle ételt , eddig úgy nézni hogy megy !

2. Hiszti helyzetett nyugodtan kezelem , ez szabad téren megy .

Kb ennyi :)