Anyukák, leendő Anyukák! Elmesélnétek, hogy találtatok rá a (leendő) babátok nevére? Mi még nem tudjuk, hogy kisfiú lesz-e vagy kislány, de hiába várjuk, nem jön az ihlet, nem jön az a nagy "bumm", a megérzés a nevét illetően.

Az én anyukám a nevemet egy mesekönyvben olvasta. Egyből tudta, hogy az lesz az én nevem is :o)

Párom már régen tudja milyen nevet fog adni, ha fia lesz. Persze csak a testemen keresztül, megvétóztam ugyan is. Nálunk nagy harc lesz, az biztos, de remélem megtaláljuk a megfelelőt.

Fiamnál úgy voltam, hogy tudtam ha egyszer lesz Norbi-nak fogják hívni, és hát véletlenül a Férjem neve is épp ez, szóval neki tettszett hogy ugyanaz lesz, bár az utónevet én adtam mivel abban megállapodtunk hogy ő adja a vezetéknevet lesz egy közös és lesz amit én adok :) a második neve Fülöp lett. szóval Norbert Fülöp - a fiam mindkettőt használja :)

A lányomnál is így lett volna, vezetéknév apukáé, közös nevünk a Henrietta volt - ezt már akkor megbeszéltük mikor a fiamat vártuk! - és én a Léna nevet adtam volna, de a 4 éves fiam kérte hogy legyen Réka, és mivel 4 betű ez is az is , szép mind a kettő ezért Henrietta Réka lett, így a fiam is úgy érezte hogy ő is részese lett ennek , ennek nagyon örülök a mai napig! :) sok sikert a választáshoz!

Fiúnévben már akkor megegyeztünk, mikor még csak tervben sem volt a gyerek, mondtam egyszer a páromnak, hogy ha fiunk lesz Olivér lesz vagy Milán és neki is ezek a nevek tetszettek és később már úgy beszélt róla, hogy majd ha meglesz az Olivér/Milán baba, stb. (Amúgy valószínű Olivér Milán lesz.) A Milán duplán jó, mert anyósom így akarta elnevezni a párom, de apósom ragaszkodott a fiú az apja nevét kapja-elvhez. Lánynév na az nehezebb. Eddig akármit mondtam, neki nem tetszett, amit ő mondott az meg nekem nem. Lánynevek közül nekem a ritkábbak tetszenek, neki azok nem. De ezen ráérünk gondolkodni, mert az első fiú lesz.

Az én nevemet amúgy az Adriai-tengerről kaptam, mivel a szüleim Olaszországban nyaraltak, a születésem előtti nyáron és apukám úgy mesélte, hogy ott a tengernél szállta meg az ihlet, hogy így hívjanak. :D

Engem édesanyám a kedvenc könyvének hősnőjéről nevezett el:Albérlet a Síp utcában-Orsolya.Első fiam Áron egy nagyon szép és nagyon szomorú film főszereplője, amit együtt láttunk a férjemmel többször is és sokadjára is meghatódtunk tőle, s mikor megtudtuk fiunk lesz, egyszerre mondtuk:Áron!Kislányom Tamara-annyira sok szép lánynév közül nem tudtunk választani, míg már a véghez közeledve egy barátos-borozós estén lett meg a neve-nővérem találta, mindenki hajtogatta, végül nagyon megtetszett,szuperül illik rá amúgy.Legkisebbünk Gergely-prózai utónévkönyvből 2 sarokba elkülönülve kihúzogatós.Ez az egy maradt ami közös volt a listán.

Egyiket sem bántam meg,mindegyikükre illik a sajátja,pedig sok név van ami tetszik ezeken kívül.

Nálunk nem volt semmi nagy durranás. :)

Úgy voltam, h biztos lány lesz, még évekkel korábban megtetszett a Laura név. De aztán kiderült, h fiú lesz. Akárhányszor nézegettük a neveket, semmi sem tetszett igazán. Mikor már mindenki azt kérdezgette, h hogy fogják hívni, már elegem volt :) Egy hétvége délután leültem a laptop elé, párom szerelt vmit a szobában, én meg elkezdtem sorolni a neveket. Egyetlen egy név volt, ami mind kettőnknek tetszett. Abban maradtunk, h egyenlőre legyen ez, de még nem végleges. De nem jött az utolsó hetekben más név, így Dávid lett. Illik hozzá, örülök, h így neveztük el! :)