Létezik olyan anya, aki sosem szerette /szereti a gyerekét?

Én írtam a "sorbaállást". :) Valószínűleg rosszul értetted, én arra gondoltam, hogy sokan nem merik itt vállalni a véleményüket, inkább azt szajkózzák, amit a többség.

Tisztelet a kivételnek!!

Nehéz szülésem volt, nagyon gyenge voltam hetekig, a fiam rengeteget sírt, alig aludt. Nem ilyennek képzeltem, világgá akartam menni, erős kötelességtudat miatt nem tettem. Nem tudom, hogy szerettem-e őt akkor. Utólag tudom, hogy ez nem csak baby blues volt, hanem depresszió. Kár, hogy nem ismerte fel senki akkor, egy kis tüske maradt a kapcsolatunkban, részemről. Először akkor tudatosult, hogy tényleg szeretem és anya vagyok, amikor magától átölelte a nyakamat.

A lányommal más a helyzet, vele szerelem volt első látásra. Sokkal türelmesebb vagyok vele, de nyilván én is sokat változtam, meg teljesen más az egész helyzet. Meg persze a gyerek is más!

Tudok olyanról, aki perli a saját felnőtt lányát, bevallotta neki, hogy sose szerette őt, sose akarta őt, csak a lakás miatt kellett egy harmadik gyerek.