Szoktátok más gyerekét "nevelni" a játszón?

Mi Bp-n olyan játszótérre járunk, ahol a homokozóban vannak cuccok. Az közös. Lehet, hogy valamelyik szülő hoz játékot, de én ezt nem tudhatom, hiszen nincs ráírva hogy Jancsikáé...

Volt már olyan, hogy a fiam kezéből kivette egy kislány a lapátot. Ilyenkor megmondtam a fiamnak, hogy az közös játék, hadd játsszon most vele a kislány. Persze ettől függetlenül a nagymama rászólt a kislányra, hogy ne vegye el mástól a játékot. Viszont én nem csináltam belőle problémát, hiszen eleve a közösből vette el a fiam a lapátot.

Ha a szüleimnél vagyunk vidéken, ott mindig viszünk homokozókészletet, mert ott nincs ilyen "közös" játék. Volt, hogy nem játszott vele a fiam és akkor más gyerekek elvették játszani. Minden esetben visszahozták, ha már mentek haza illetve ha mi mentünk hamarabb visszaadták szó nélkül.

Ellenben sokszor tapasztaltam azt, hogy a nagyobb gyerekek irigyek. Hiába nem játszanak a vödörrel, rászól a fiamra, hogy az az övé(k) és nem viheti haza, ne játsszon vele. Ilyenkor odaszólok én vagy a párom, hogy nem viszi el, csak kölcsönveszi játszani.

Kérni nem tud, csak kell: Nálunk 2 éves múlt a gyerkőc és ő is midig azt mondja, hogy kell. Tanítjuk itthon neki már egy ideje, hogy nem azt mondjuk, hogy kell, hanem hogy szeretném, de még nem szokta meg...

A légyszit és a köszönömöt szokta mondani, de van, hogy összekeveri a kettőt. Pl adok neki valamit és ilyenkor megkérdezem tőle, hogy "mit kell mondani ilyenkor?" és arra az a válasza, hogy légyszi.

Én is szeretnék hozzászólni a témához, 3 éves kisfiam van.

Egy viszonylag kultúrált játszótérre járunk. Vannak kis barátaink is, akiket ismerünk, gyakran találkozunk. Velük már kialakult egy hallgatólagos rend arról, hogy egyszer szól esetleg a kicsi a másiknak, hogy kipróbálnám a biciklit/rollert/háromkerekűt stb. aztán mehetnek vele.

Ha 1-1,5-2 éves pici vinné a rollert, akkor ilyenkor a normális anyuka jelzi- de inkább ő is csak lebeszéli a picit, hogy max. tologassa.

Az apróságok (homokozó, kisautó, vödör) be vannak szórva a homokba, abból igazán nem érdemes nagy gondot csinálni. Az játszik vele, aki szeretne, elmenetelkor kell begyűjteni a saját készletet. Én mindenre autós lakkfilccel ráírtam a kisfiam nevét, mert nagyon sok a teljesen egyforma játék.

Nem örülök neki, de elfogadom, hogy néha 1-1 eltűnik- lehet, hogy valaki zsebre teszi, de inkább szerintem beássák a homokba és nem veszi észre senki. Nagy ritkán előkerül egy elfelejtett darab, de nem jellemző.

Attól is függ, hogy mennyit beszélgetnek az anyukák egymással, hogy mennyi idős a gyerek. Amikor az enyém is kis tipegő volt vagy még 2 év alatti bátortalanabb, akkor temészetesen folyamatosan a nyomában voltam, segítettem a felmászásban, a magas csúszdára felraktam, felemeltem, ha elesett, löktem a hintáját, közben énekelgettem neki stb.

Most már teljesen önálló, a laphintára is épp a héten tanulta meg felhúzni magát- már sokszor mondja, hogy "anya te most menjél el, mi játszani szeretnénk XY-nal"- akkor odébb megyek, leülök a padra, már nem kísérgetem. Már tudnak együtt fogócskázni, "tojásokat gyűjtenek" (kavicsot) kézenfogva- ebbe én már nem kellek.

Természetes, hogy szóba elegyedek másokkal, de a szemem mindig rajta van, ha lökdösődést látok, már szólok és mindig kész vagyok beavatkozni, ha valami vita vagy dulakodás alakulna ki. Inkább már őrködök és nem szórakoztatom vagy segítem őt. Már nem igényli az én testközeli jelenlétemet- miért ne ülhetnék le és úgy figyelhetném pár méterről?

Miért ne beszélhetnénk meg a szomszéd anyukával, hogy a hét végén milyen program lesz a közösségi házban?

Mértékkel szerintem ezzel nincs gond- engem inkább az dühít, amikor valaki belöki a gyerekét és rohan ki cigarettázni (fújja be a füstöt persze, de neki jogai vannak).

A közös játékokról pedig annyit még, hogy a kisfiam holmijai: amikor egy idegen (főleg nagyobb, főleg egyedül hagyott stb.) kisgyerek jön és szó nélkül húzza ki a biciklijét alóla, mellőle- akkor igenis szólok, hogy szívesen odaadja a kisfiam, csak legyen szíves tőle kérje el.

Miért kellene, hogy közös legyen a bicikli valakivel, akit életemben nem láttam, a szülő pedig arra sem méltat, hogy köszönjön vagy odaszóljon, hogy "nem gond-e ha megyünk vele egy kört" vagy hasonló?

Az utcán sem közösködünk ilyen feltételekkel. Ha elkérik, akkor természetesen szívesen odaadjuk- illetve a kisfiam- de én nem szoktam lelkiismeretfurdalást érezni akkor sem, ha alkalmanként (10ből 1*) a kisfiam épp azt mondja az idegen gyereknek, hogy "nem adom, most nekem kell/az enyém/én szeretnék menni vele"- elvégre azért hoztuk ki, hogy elsősorban ő használja.

Ha látom, hogy az ismeretlen kisgyerek ettől elszomorodik, akkor próbálok azzal segíteni nekik, hogy mondom, hogy egy kicsit később próbálja megint elkérni a kisfiamtól vagy esetleg őt meggyőzni, hogy szívesen adja oda. De ha erre fokozott agressziót tapasztalok az ismeretlen kicsitől, sőt esetleg a szülő is felháborodik, hogy miért nem adja oda a fiam a saját holmiját- hát volt már, hogy felálltam, bemutatkoztam és mosolyogva mondtam, hogy így talán könnyebben meg tud szólítani legközelebb, ha mondandója van.

Volt már olyan is, amikor kerek perec elmondtam gyereknek és szülőnek is, hogy nem szeretnénk odaadni többet- ennek persze előzménye volt (bicikli csapdosása a betonhoz, a nagyobb gyerek berugdosta a homokba stb.)- ezeket egyszer el lehet játszani, egyébként miért lennénk kötelesek más rongáló gyerekeket a saját drága holmijainkkal szórakoztatni?

Szerencsére ritka alkalmak azok, amikor konfrontálódni kell és igyekszem nyugodtan tenni- de természetesen nekem nem evidencia, hogy köszönni nem tudó, vadidegen, rongáló-neveletlen gyerekek és szülei részére kérés nélkül játékkölcsönzőként üzemelünk a közterületen :)))

Szép napot mindenkinek

oké,hogy közös-de azért az udvariassági szabályokat tartsuk már be-kérem,köszönöm,légy szives-ha meg nem tud beszélni-akkor anya kérdezze meg,hogy használhatják-e

én nem gondolom,hogy minden szó nélkül oda kellene adni bárkinek bármit.-ha nagyon ragaszkodik,nem biztos,h erősködnék.te odaadnád mondjuk a kedvenc ruhádat,v az autód egy vadidegennek..?