Miket játszotok illetve tanítotok 9 hónapos babának?

Kérd ki nyugodtan. Nem ezt sugalltam, nyilván én is hagyom magában játszani, de nem hagyok rá mindent, hogy majd saját maga megtanulja. Amit egyedül akar kitapasztalni (pl pakolászás, formák, színek, állatok, anyagok, stb) azt hagyom, ésszel persze, mert pl azt nem szeretném, hogy megtapasztalja, milyen forró a sütő, vagy milyen amikor megrázza az áram, leesik a kanapéról, vagy összetör valamit és utána belenyúl.

És szerintem igen is kell tanítgatni, mert sikerélménye van, ha meg tud valami olyat csinálni, amit a felnőttek és látja, hogy ez mennyire tetszik Anyának és Apának. Persze nem bohócot meg cirkuszi majmot kell belőle nevelni, és valóban nem fontos tudnia, milyen hangot ad a majom. De ez egy játék neki, hogy utánozni tudja a repülőt és fejlődik is a kis értelme, mert ha legközelebb hall egy repülőt elzúgni a feje felett akkor tudni fogja, hogy mi az. Ez egy kommunikációs lépcsőfok. Pont olyan, mint a jelbeszéd, ami csodálatos, hiszen egy tíz hónapos baba, aki jelbeszéddel tud "beszélgetni", ki tud fejezni olyan dolgokat, amit egy másik baba csak jóval később tud csak elmondani.

A tanítgatás, amiről a kérdező is beszélt azt jelenti, hogy kommunikálni tanítod a gyereked nem pedig betanítod, mint egy kutyát, hiszen ezeket ő később használni fogja, nem csak parancsszóra trükközni, mint egy uszkár. Az énekléssel kapcsolatban pedig annyit, hogy ez ugyanolyan kommunikációs eszköz, mint az integetés, tapsolás, táncikálás, hangutánzás, stb. Az enyém pont ma "közölte" velem, hogy zenét akar hallgatni úgy, hogy mutatott a tévé felé, elkezdett ringani hozzá ááázni és nézett rám nagy szemekkel. Kétszer is megismételte és mikor bekapcsoltam neki a zenét olyan boldog volt, hogy le se lehet írni. És nem (csak) azért mert ment a zene, hanem mert meg tudta magát értetni velem és ez neki sikerélmény.

Nem tudom, hogy hogyan nyilatkoztam más gyerekéről. Nem azt mondom, hogy az én gyerekem sokkal ügyesebb, okosabb, mint a másiké, hanem azt, hogy szerintem fontos, hogy tanítgassuk a gyereket, hogy megfelelően tudjon kommunikálni, és ha akar valamit mondja el, ne pedig a földhöz csapkodva magát örjöngjön, mert a szülei nem értik, hogy mit akar. Most ezt csak úgy mondom példának, akinek nem inge, ne vegye magára.

De hagyjuk is, mert nem jutunk egyről a kettőre. A lényeg, hogy a kérdező maga döntse el, hogyan akar foglalkozni a babájával. Előttem mondtátok, hogy nem kell tanítani semmire, majd jön magától, én mondtam, hogy szerintem fontos a tanítgatás. Bocs, hogy nem ugyanaz a véleményem, mint a többségnek.