Van köztetek olyan, aki világ életében lányos anyukának képzelte magát, de végül fia lett? Vagy fordítva, mindig is kisfiút szeretett volna, de kislánya lett?

Nálunk nagyon érdekesen alakult.

Egész életemben kisgyerekkorom óta azt éreztem, hogy amikor majd az első kisbabám lesz, az kislány lesz. Soha életemben eszembe sem jutott, hogy fiam legyen elsőre. Ezzel éltem egész életemben. Ez nem is vágy volt, hanem egy érzés.

Aztán abban a pillanatban ahogyan teherbe estem, kisfiúnak éreztem minden percben, és mindenki más is azt mondta, én olyan fiús anyuka vagyok. Nagy nehezen megszültük, hogy majd Kornél lesz a neve.

14. héten mentünk 4d-re, pontosan Kornél névnapra esett, ezt egy tuti jelnek vettük.

Kb az UH 7. percében, megkérdezte a szonográfus szeretnénk-e tudni a nemét, merthogy igencsak megmutatta magát. Persze hogy tudni akartam, de a párommal teljes higgadtságban, vártuk, hogy mutassák a kis fütyköst.

Amikor a szonográfus kijelentette: Ő itt határozottan egy kislány, én elfelejtettem levegőt venni,a férjem meg majdnem leesett a székről. Ő is annyira biztos volt a fiúban, hogy sokkot kapott szegény :D

Annyira nem hittük el, hogy az UH végén rákérdeztem: akkor valószínű, hogy kislány.

Azt mondja a nő, a következő UH-n is meg kell nézni, de ő is még egyszer ránéz. Ránézett, és kijelentette: kislány.

Nagyon boldogok voltunk, mivel tök mindegy volt mi a neme, csak ekkorát tévedett a megérzésünk, Így lett Kornélból Lilien.

Viszont most megyünk majd a középidős genetikai UH-ra, azért ránézetünk, mielőtt rózsaszínezni kezdünk. De már olyan kedves számunkra ez a kislány, hogy most már örülnék ha nem változna meg :)

100% úgyis akkor lesz ha megszületik, és bármi legyen a kis lábai között, imádni fogom.

Egyet megígértem neki, minden nap elmondom, ha mégis kisfiú, nem adom rá a rózsaszín bodyt amit megvettem hirtelen felindulásból :)))

Én is azt hittem, hogy lányom lesz, mindenki azt mondta, hogy lányos anyuka vagyok, és hogy nekem csak lányt tud elképzelni, illetve az alakom alapján is sokan tippelgettek, hogy milyen nemű lesz a baba, és mindenki lányt mondott. Fiú nevünk nem is volt, párom is kislányt szeretett volna.

A 18. heti uh előtti éjszaka azt álmodtam, hogy a doki felírja egy papírra, hogy "fiú", és tényleg fiam lett. Eleinte le voltam sújtva, hogy biztos akaratos, erőszakos és agresszív lesz, mint minden kisfiú (tényleg azt hittem, hogy minden fiú ilyen :D ), nem tudom majd a haját fonni, cuki ruhákba öltöztetni, de hamar túltettem magam ezen, és ma már én vagyok a legboldogabb fiús anyuka. :D Egyszerűen szerelmes vagyok a fiamba, imádom őt, nagyon boldog vagyok, hogy fiam lett. :)

5. válaszoló !

A mi kislányunk is Lilien,ő 1 éves múlt :) Én is tuti azt hittem fiam lesz,hogy csomó ruhát kelljen neki venni,mert nekem aki van kisebb tesóm,ő lány és gondoltam tuti kiszúrnak velünk :D De párom és édesapja is lányt szerettek volna.Nekem mindegy volt igazából,de valahogyan fiú neveket nem találtunk,amik tetszenének mindkettőnknek,így jó,hogy lány lett.

Világ életemben úgy képzeltem, hogy először egy fiú aztán lány. Aztán testvérem, unokatesóim elkezdtek családot alapítani (én vagyok a legkisebb a rokonságban) és egyre csak jöttek a fiúcskák, szóval mire teherbe estem már az volt az álmom, hogy na majd én adok ennek a családnak egy cuki locsifecsi kislányt, aki agyon lesz kényeztetve a sok fiú unokatesó között....

Mire beleéltem magam, hogy nekem mégis kislány kell... kiderült, hogy fiú... és most már pont úgy érzem, ahogy Janikovszky írja: "Hogyan is lett volna lány, mikor fiú!"

:)

( [link]