Miért "versengenek" azon egyes anyukák, hogy milyen jó nagy súlya van az Ő babájuknak?

Még nincs gyerekem, de nagyon zavar, hogy az unokaöcséimmel kapcsolatban állandó folyamatos probléma, hogy "rossz evők". Szerencsétlenek esznek, amennyi kell nekik, de egész nap gyötrik őket, hogy egyenek többet. Nem soványak, nem betegek, normálisak! Csak a szülők és nagyszülők szerint "rossz evők". Nem válogatósak, hanem szerintük keveset esznek mennyiségre.

Közben az egész családunk elhízással küzd.

Borzasztó dolognak tartom azt, hogy egyes szülőknek (tisztelet azoknak, akik nem ilyenek) az jelenti a sikerélményt (és a szeretet kifejeződését???), hogy sikerült kaját tömni a gyerekbe és jól felhizlalni.

Holott ezzel nem tesznek jót, csak megalapozzák a későbbi érzelmi evést és elhízást.

Nyilván ez kicsit más helyzet, mint az 5 hónapos babáké, de le akartam írni.

#5 - anyám mesélte, hogy beleégett, hogy őt mennyit piszkálták az evés miatt és megfogadta, hogy a saját gyerekével más lesz.

Én is iszonyúan rossz evő voltam, botsáska kinézetem is volt, de tényleg nem kívántam több ételt. SOHA nem piszkáltak vele, sőt, apám rendszeresen vállalta a konyhamalac szerepét.

Felnőttként hálás vagyok, mert szerintem is nyertem volna egy étkezési zavart, ha erőltetik. (Mai napig rossz élmény az a pár pedagógus-beszólás, amit ilyenek miatt kaptam.)