Akik - nő létükre - kifejezetten fiúgyermeket szeretnének, mi az oka?

18.24-es, remélem, tudod, mekkora butaságot írtál ("az nem is érdemel") - az ember eltitkolhatja az érzéseit, vágyait, de attól még léteznek!

A korrekt válaszokat köszönöm.

Nem, amit te írtál, nemcsak nem igazság, hanem butaság, sőt gonoszság.

Mint írtam, az ember nem tehet az érzéseiről, tud, sőt meg kell tanulnia uralkodnia magán, de attól még az érzéseit nem válogathatja meg, éppen azért, mert ember és nem gép. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogja a gyerekét elfogadni, szeretni, nevelni. Hány és hány anya van, aki eleinte nem örül a váratlanul érkező gyermeknek, de mégis a szeme fénye lesz - akkor ő sem érdemli meg? Dehogynem, csak időre van szüksége az elfogadáshoz.

Vagy számodra az (is) rossz szülő, aki haragszik a gyerekére? A harag is egy érzés, ami hol előjön, hol csillapodik, hol erősödik, hol eltűnik.

Nem véletlen, hogy valaki palotapincsire, más pedig vizslára vágyik - akkor ez is "bűn"? És bizony lehet csalódott, ha a másik fajtával lepik meg, pedig kutya-kutya - vagy mégsem? Majd "beletanul", elfogadja a helyzetet, szeretni fogja, de ettől még miért ne vágyhatna a másikra is?

Tehát ne legyél szűklátókörű és csökönyös (főleg annak tükrében, hogy a fentieket hangoztatod), mert az igazságtól borzasztó messze jársz.