Elengednétek anyósotokkal 10,5hónapos babátokat sétálni?

Szerintem egy kicsit eltúlzod, ha ő magát sem ütik el, akkor azért annyira nem közlekedhet hülyén.

"majd viheti akkor ha már vissza mentem dolgozni akkor már nagyobb lesz"

Ez meg két dolog miatt ellenszenves számomra, már bocs.

- ha tényleg így közlekedik akkor 3 évest ugyan úgy elüti a kocsi mint 1 évest.

- amikor baj van akkor majd jól jön a segítsége, de szeretetből nem lehet vele.

Nekem a következők jutottak eszembe:

-Ahogyan fent is írták, a 3 évest is elüti majd az autó, ha anyósod ennyire figyelmetlen.

-Szeretném ilyen kérdéseknél látni, hogy mennyire figyelmetlen is anyós. Itt, ahol én élek és sétálok minden nap, látok mindig egy anyukát, aki az akadálymentesített járdaszegélyeknél is megemeli a babakocsiját...

-Attól, hogy most te otthon vagy, attól még nagyon simán lehet igénye anyósodnak is arra, hogy babázzon picit az unokájával. Prejudikálni nem akarok, de kicsit háklisnak tűnsz a kérdésed alapján. A mi lányunk már 1 hónapos korától rendszeresen tölt időt mindkét nagyszülőjével, hiszen CSALÁDBA született hála az Istennek, és ezért úgy véljük, hogy ők is kivehetik a részüket ebből az élményből, amit ő jelent mindannyiunknak.

+1: ha most nem engeded őt babázni, nyilván később sem volna fair dolog a segítségét kérned. Én ezt soktényezősnek látom: a baba, az újszülött, a kisgyermek egy rendszer része, ha őt a családból kiemelve anya szárnya alá helyezzük x évre, amíg nem lesz elég "Nagy", akkor azzal szerintem semmilyen módon nem használunk neki.

Szóval: engedd, igen. Ha nem akarod, hogy babakocsizzanak, akkor vidd át hozzá, hogy vigyázzon rá picit, játszanak kettesben, te meg addig barátnőzz, kávézz, mozdulj ki, vegyél valami könyvet, akármi. Persze ha objektíve valóban baromira felelőtlen, akkor nyilván más teendő is van, beszélgessetek vele erről, de a mondataidból nagyon erősen az az érzésem, hogy te vagy kicsit túlságosan a saját elengedhetetlenséged rabja.