Mennyit segített anyós amikor megszületett az elsö babátok?

Semennyit, mert sem igényünk sem szükségünk nem volt rá.

Az első időszakban még Nektek is tanulni kell egymást, családdá válni. Ha nagyon segíteni akar, vigyen át ennivalót, de szerintem ne hagyd, hogy odaköltözzön!

Mind a kétszer anyukám volt itt velem 1-1 hétig, majd a férjem első gyerkőcnél 1 hétig, másodiknál 2 hétig itthon.

Anyósom az első gyerkőcnél 2 hét szabit vett ki apósommal együtt, hogy majd segítenek, de nem igényeltük. Igaz, főzött meg sűrűn átjöttek, de megmondom őszintén inkább zavart, hogy ott vannak, mint nem.

Nem tudtam "kibontakozni", engem zavart, hogy amikor elvonultam szoptatni bejött velem a szobába és végig nézte, stb. Hiába mondtam neki, hogy menjen ki, nem tette meg.

Most a második gyerkőcnél már nyugdíjas, így eljött hozzánk 1 hétre (amíg kórházba voltam), és a nagyobbik lányunkkal volt itthon. Na, ez nagy segítség volt nekem/nekünk, mint bármi más.

Igaz, most már 120 km-rel arrébb laknak, mint anno, de bármikor szólok, szívesen jön.

Ráadásul azt vettem észre, hogy most már "nem követi el azokat a hibákat újra, amiket a nagylányomnál".

És valahogy szívesebben is kérek tőle segítséget, mint anno.

Gondolom még nem szültél:-) :-)

Nekem voltak ELVEIM:-) Mind anyum mind anyós felé, hogy ne jöjjenek majd, csak megnézni a babát, mert nem kell ide még egy ember, bla-bla.

Hát megszültem. A baba az elején 2 óránként evett éjjel nappal kb 1-2 hétig, mert írtó pici volt, és sárga, és muszáj volt fejnem még a 2 óránkénti etetés után 20 percet.

Így alvásra maradt éjjelente másfél órám, (én nappal sajnos nem tudok aludni). hát kiáltottam, hogy SEGÍTSÉG!

Hoztak kaját, elmosogattak, ha kellett kiteregettek, egy héten 1-2 napot jött egyik, aztán kis szünet, majd jött a másik is, így a 7 napból 4-en volt itt valaki.

Később sajnos, bár már 3 óránként evett a baba, de akkor meg el kellett kezdenem a tápszeres pótlást, kezdőként a víz jó hőmérséklete, arányok, kutyulás nem egyszerű feladat, és MÉG A FEJÉS! Hát tényleg igaz, hogy olyan 7-8 hetes koráig a babának semmi mással nem tudtam foglalkozni igazán csak a táplálásával!

(közben még a vállalkozásunkba néha muszáj volt egy-két dolgot a gép előtt megoldanom, amit csak én tudtam, de ez ritkán volt).

ŐK ÍRTÓ TISZTELETTUDÓK, a babához csak akkor nyúltak, ha én kértem, amúgy takarítottak, kaját hoztak, mosogattak, a baba pedig az én feladatom volt. Aztán mikor jött a hasfájós korszaka, és non-stop sírt napokat, már arra is volt, hogy megkértem őket, hogy vegyék át a kezemből, mert összerogyok.

Aztán olyan 2 hós korától már nem igazán kellett a segítség, belejöttem a tápi csinálásba, a fejést viszont kicsit elhanyagoltam, már nem 8X fejtem, csak 4X, mert ennyit bírtam.

Most jön a tesó, van már mosogatógépem, kaját majd rendelünk kajafutártól, de most meg a 20 hónapos miatt kell majd a nagyik segítsége, hogy ne minden nap nekem kelljen még vele is "vívnom":-)

Szóval én sutba dobtam az elveimet, mert a valóság az más:-)

Most jön a tesó, van mosogatógép,

Most lehet,hogy magam ellen fogok írni,de én örültem,hogy nem jött. Meg sem kérdezte,hogy kell e segítség,vagy hogy nincse szükségem valamire, pl bevásárolni vagy ilyesmik. Eljött babalátogatóba, aztán egyre ritkábban.Másfél hónapig nem is látta unokáját,pedig csak 8km-re lakik tőlünk.

Anyum 1 héten egyszer feljön 1-2 órácskára.

Férjem külföldön dolgozik így teljesen egyedül vagyok babámmal. Mindent nekem kell csinálni, a hasfájós időszak szörnyű volt, de átvészeltük. Már 4 hónapos és nagyon össze vagyunk szokva :)