Fajdalmat okoztam kisfiamnak, meg tud bocsatani? Mennyire erzi meg ha az anyukaja turelmetlen?

Szia!

Az én kislányom még csak 3 hónapos és minden éjjelt végig alszik. Én mégis megértelek, és arra kérlek NE LEGYEN BŰNTUDATOD! Minden szülő követ el hibákat, hisz emberek vagyunk. Senki sem tökéletes. A kisbabád valószínűleg megijedt, mert ezt az "oldaladat" valószínűleg még nem ismerte, és nem tudta hogyan is "kezelje" ezt a helyzetet. Vagyis tuti, hogy megijedt egy kicsit, de hidd el, pár perc múlva már biztosan nem volt rád "mérges". Nekem azért volt bűntudatom, mert a babánk nem akart annyit enni mint pár hete, és bele erőltettük a kaját, mert nagyon megrémültem, hogy miért nem eszik olyan jól mint előtte? És olyankor bizony nagyon morci és durci volt, rám sem nézett, de ez csak pár percig tartott. Szóval ettől te még igen is nagyon jó édesanya vagy és hidd el a babád érzi hogy te nagyon szereted őt. Úgyhogy nyugodj meg és felejtsd el ezt a mai dolgot. Élvezd a babucidat, és ne szégyelj segítséget kérni és elfogadni (persze csak ha van kitől),mert nekem pl. nincs, de ez más dolog. A lényeg, hogy valahogy próbálj meg lazítani legalább egy fél órát-órát egy nap és hidd el, hogy ha nem leszel annyira kimerült, akkor a türelmed is sokkal több lesz. Sok sikert: T.

Mondanám, hogy szégyeld magad, de nem teszem, niztos vagyok benne, hogy sokkal jobban bánod ezt az egészet annál, mint ahogy le tudtad írni.

Tudod, az a baj, hogy neki, akárhogy is nézzük te vagy a MINDEN, feltétel nélkül szeret és bízik benned, hogy is tehetné másképp.

Nekem is van kicsim és nekem is eldurran néha az agyam, de kizárt, hogy a gyereket felkapjam, megrázzam, ráüvöltsek, akármi. Mindig úgy éltem meg, hogy egy csoda az életemben, és mélyen lekötelezve érzem magam, hogy rám bízta az életét.

Biztosan nagyon megijedt a fiad, és bizonyára sokkal tovább fog tartani a te lelkiismeretfurdalásod, mint az ő rossz érzése.

Sajnálom, hogy így kellett átértékelned az érzéseid és úrrá lenned a feszültségeden. Komolyan.

Ugyanakkor tudom, hogy ha valaki egy életre megtanulta, hogy mi a türelem, akkor az te vagy.

Nem kell ezt annyira tulmisztifikalni.

Semmi heylrehozhatatlant nem tettel, senki sem egy vegtelen turelemmel megaldott foldreszallt angyal, hanem emberek vagyunk.

Fogsz meg rakiabalni hidd el, ha 100-szor is eletveszelyes helyzetbe hozza magat, es lehet, h meg a kezere is ra fogsz paskolni, mikor 1000-szer is kepes szuroeszkozt gyartani a legartatlanabbnak tuno targyakbol, es a szeme elott hadonaszik.

Most eppen semmi rosszat nem tett, csak nyugos volt, de az, h lelkifurdalasod van, jelzi azt, h jo anya vagy.

Ha nem lenne, az lenne a baj.

Minden jot es kitartas!

Tudom mit érzel én is csináltam már ilyet és nagyon szar érzés,de mindenkinél elszakad néha a cérna.Ők nagyon önzetlenek(az egész egy csoda)továbbra is te jelented neki a biztonságot,persze próbálj urrá lenni magadon.Húzzál be egyet a fotelnak,az senkinek sem fáj.Nekem az adott erőt,mikor a 2.gyerekemmel éjszakáztam,hogy egy szörnyűség történt mellettem.Mikor a kórházban voltam még a picivel szülés után,a mellettem fekvő anyukának szülés után meghalt a babája.Éjszakázásnál mindig rájuk gondoltam.Mennyire nem bánná ha egész éjszaka is ringatni kellene,ha órákat sírna azt se bánná,csak élne.Örültem,hogy az enyém él és egészséges.

Pár hónap múlva könnyebb lesz!

Remélem tudtam segíteni.