Nektek még nincs elegetek a sz*ranyázásból?
Mindenki mondja az okosságait, a tanácsokat (amit én köszönettel meghallgatok) és ha nem csinálom úgy, akkor sz*ranya vagyok. Általában nem veszem fel ezeket, csak néha úgy érzem kiteszem a lelkem, hogy a lehető legjobbat biztosítsam a babámnak és ezt kapom. Nem várok el semmi dícséretet, de azért ne kapjak már ennyi kritikát.
Ma pl anyámék itt voltak mikor délben etettem. A 10 hónaposom kiverte a hisztit, mert ő cicit akart ebéd előtt/helyett. Teljesen nyugodtan elmagyaráztam neki előbb ennie kell, lassan sikerült beültetnem a székbe és tökéletesen evett. Utána kapott cicit. (általában ebéd után szokott is kapni ha kéri) Apám meg megszólal, hogy teljesen a gyerek ural engem, úgy ugrálok ahogy a gyerek sír és állandóan cicire teszem és már most is elkapatom mi lesz akkor később. Hiába magyaráztam neki, hogy nem engedtem a hisztinek és szerintem jól csináltam...ő csak mondta a magáét.
Most komolyan. Már apámtól is kapom a kritikát, aki klasszikus régi vágású férfiként szinte semmit sem ért a babázáshoz.
Kedvencem még anyósom, aki hetente-kéthetente fél órát van itt, de mondja ő hogy és hogyan csinálná és bár úgy csinálom ahogy akarom de nagyon meg fogom szívni később.
De vannak ilyen barátok, ismerősök gyakorlatilag mindenki.
Alig van olyas valaki, aki csak jóindulatú tanácsot ad és nem fűzi hozzá a különben mennyire elkapatod dolgot. Nektek néha nincs elegetek?
válasza:Megértelek, nekem is volt ilyen időszakom. Próbáltam valami egységes nevelési elvet kialakítani, amit a nagyszülők is betartanak, de meg sem akarták hallgatni. Aztán jóval később, meg ha valami nem ment, hallgattam, hogy mert rosszul etettem, rosszul szoktattam, meg az ég világon mindent rosszul csináltam. És érdekes, náluk nem sír az a kisgyerek. (persze, mert nem szoktak neki nemet mondani)
Azért szerettem nagyon, ha jött hozzánk a védőnő, mert ő nagyon pozitív személyiség, és általában mindig a jót látta meg, nem mindenben a hibát kereste.
Kitartás, lesz majd jobb is.
válasza: válasza: válasza:Én pont az idősebb fiam születésnapján kaptam meg a kritikát, egy olyan személytől, aki sosem volt terhes, sosem szült, sosem volt kisbaba a házában huzamosabb ideig. Konkrétan úgy kezdte: nem akarlak megbántani, de... ezzel elkezdett leszólni minket, hogy minek a babának a pihenőszék, és enélkül már nem is lehet gyereket nevelni. Majd folytatta a "hülye szülők, anyukák, akinek minden szart el lehet adni" szöveggel.
Tény, nem létszükséglet, de már az első gyereknél is nagy vágyam volt egy ilyen, de akkor nem vettünk. Most nagyon olcsón, ismerőstől vettem, maximálisan kihasználjuk, erre ezt kapjuk. Úgy a lelkembe gázolt, napokig ez járt a fejemben...
Anyósom is szerette osztani az észt, de őt már leépítettük az első gyerek alatt, kőkemény munkával. Volt, hogy már a férjem volt totál kibukva, amikor a dédi osztotta az észt, hogy mit kell csinálni a picivel...
Sokan baromira értenek a gyerekneveléshez, babagondozáshoz, aztán amikor élesben is megkapják a gyereket, hirtelen csődöt mond minden "okosságuk".
válasza: válasza:Az én anyám is nagyon szeretne beleszólni a babánk nevelésébe, gondozásába, de nem tud. Ritkán találkozunk, de egy telefon során fel tud idegesíteni. Ezt csinált, ne úgy csináld, így csináld, azt nehogy csináld... és társai. Sokat vitázunk így. Mindig azzal jön, hogy ő már felnevelt 2 gyereket. Kénytelen voltam azzal megbántani, hogy nekem nem kell olyan gyerek, mint amilyen a tesóm volt, vagy én voltam. :-)
Sajnos anyám nagyon következetlen és annak idején velünk is ilyen volt. Egyik pillanatban elhalmozná mindennel, 5 perc elteltével meg vasszigor. Sok balhé, veszekedés volt nálunk otthon és minden ilyentől meg akarom kímélni a lányom.
Ha egyébként szereted az okoskodókat, próbáld valamilyen udvarias megfogalmazással tudatni velük, hogy ez a Ti családotok, Ti gyereketek, a nevelése elsősorban a Ti feladatok és ezt nem irányítottan akarjátok művelni.
Sajnos, sokszor hasztalan minden győzködés: anyám a viták során olykor-olykor visszavonulót fúj, hogy "nem szólok bele", de egy perc múlva csak beleszól...
Igen most már én is kezdek eljutni oda, hogy inkább visszautasítom. Csak hát kezdőanyaként az ember mindent meghallgat mert a legjobbat akarja a babájának. Csak ez valahogy elfajul oda, hogy már te magad sem tudod, hogy most helyesen gondolod-e. Pláne ha valami gond is van a babával és nem eszik/alszik/kakil tökéletesen, ettől vérszemet kapnak az emberek és jön a kioktatás össze-vissze. A kedvencem amikor a végére odateszik, hogy "hát te tudod..."
Nekem is megvolt az amikor meg kérdeztem, akkor jött a válasz, hogy de rég "volt az már nem emlékszem" párszor, elég idegesítő tud az is lenni. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!