Akik nehezen élték meg első gyermekük kezdeti időszakát, vagy első pár évét is akár, leírnák, hogy miért?

Korababa lett a lányom, ezért a kiskora nagyon megterhelő volt lelkileg is fizikailag is (aggódás, hordani ide-oda, vizsgálatok, stb, háromhós koráig másfél óránként szopott éjjel-nappal úgyhogy zombi voltam, kenguruztunk: állandóan rám volt tapadva így főztem mostam stb. Műtötték 10 hetesen és 20 hósan, az is kemény volt...)

De ahogy nőtt, úgy lett vele minden egyre könnyebb. Most van egy egészséges és csodás 5,5 éves tündérboszorkám :)

Nekem mindkettővel szörnyű volt az eleje. Etetési-hízási problémák. Második mióta megszületett többemberes, kézben, kendőben letéve bárhogy torka szakadtából üvöltött éjjel-nappal az első félévben. Azóta már csak nappal. Most már majdnem kétéves a kisebb is, nála háromszorosan jelentkezik a dackorszak is. Állandóan beszólogatnak, ha megyek vele valahova. Végig üvölti az utat. Közlik, hogy nyugtassam már meg, milyen anya vagyok...

3-as válaszolónak. Autisztikus tüneteket írsz, jó lenne korai fejlesztőben kivizsgáltatni a gyermeket.

Tapasztalatból írom, ugyanis nekem mindkettő (3 és fél éves fiú és 22 hónapos lány) gyanún van, oka van, ha a gyermek másképp viselkedik az átlagtól és általában a szülő nem hibás, bár biztos, hogy annak érzi magát!

A két "problémás" gyermek anyukája vagyok.

Igen, a sok ivás is kivizsgálásra ad okot.

Persze mindenki tagad és hárít az elején, de belátja később, hogy lépni kell. Amúgy nálam senki nem mondta, én vettem észre az elsőnél, a másodiknál a sok ordítós sírás és szemkontaktus teljes hiánya miatt adott volt a helyzet, így a második már nem lepett meg. Az elsőnél bele telt egy kis időbe, míg feldolgoztam...És még nincs diagnózis, már egy éve folyik a kivizsgálás, de legalább a fejlesztés is és sokat fejlődött a nagyobbam!