Ti erőltetnétek, hogy azt egye a gyerek amit elé tesztek?

Nálunk a hozzátáplálásnál sajnos bármennyire is szerettem volna, nem ette meg azt, amit én készítettem neki, tehát sem pürét, sem főzeléket, sem gyümölcsből készült dolgokat, így maradt a bébiétel. Mert azokat megette. De ő amúgy ha éheztettem volna, sem ette volna meg a hozzátáplált ételek közül az általam vagy éppen a nagymama által készített dolgokat. Egyszerűen az ő ízlésének a bébiétel jobban megfelelt, így mivel ennie meg kellett, így kapta a bébiételt. Meg tejpépet, illetve szerencsére azért kenyeret is bizonyos idő után a belét csipegette és ahhoz felvágottat, sajtot, egyéb dolgokat evett. Az egyetlen, ami nem bébiétel volt és megette az az volt, amikor is kivettük a húslevesből a zöldségeket és a húsleves levével összeturmixoltam. Azt megette, de mást tényleg nem. Így én nem is erőltettem. Aztán másfél évesen szerencsére önmagától egyre több mindent megkóstolt, így el is maradt a bébiételezés és azóta már azt eszi, amit mi is eszünk.

Olyankor értem meg a férjed hozzáállását, mert nálunk is szokott olyan lenni, hogy tudom, hogy x y dolgot megeszik, csak az adott helyzetben nem akarja megenni, mert mondjuk ő joghurtot vagy ilyesmit enne inkább laktatóbb étkezés helyett, akkor van az, hogy jó, akkor majd megeszed később. Tehát akkor nincs engedékenység. Mert azt nem akarásból csinálja és nem nem szeretésből.

De ha a gyerek abszolút nem szereti a borsót, akkor nincs az az isten, hogy megegye, mert nem szereti, nem ízlik neki. És olyankor biztos nem erőltetném.

Tehát azért ki lehet tapasztalni, hogy nem akar enni vagy tényleg nem kell neki az adott étel.

Volt ilyen gond, tanácstalan voltam. Aztán jött anyám, elmondtam neki, hogy mi a helyzet.

Ó, semmi gond, ő megoldja. Pepecselt egy kicsit a konyhában, visszajött kész ételszobrokkal (csibe, maci stb alakú ételek). A kölyök úgy tolta be, hogy öröm volt nézni.

Nálunk ez volt a megoldás :)