Kisbabás/kisgyermekes anyukák! Mit tesztek azért, hogy a párotokkal való kapcsolatotok gyermek mellett is jól működjön?

Mi ketten neveljük a gyerekeinket. Alapszabály nálunk, hogy este 8kor alvás van, nyáron este 9-kor. Kivétel, ha olyan programra megyünk, ami elhúzódik.

Két gyermekünk van, a legkisebb 4 hónapos.

Este mikor már lefektettük őket, miénk a világ.

Ekkor beszélgetünk, keresünk bármilyen problémára megoldást, összebújunk, stb.

Minden hétvégén szervezünk egy fél napos családi programot. Azért írom így, mert ekkor CSAK 4-en vagyunk, senki más.

A férjem reggel 8-tól dolgozik 16:20-ig. Fél5-re itthon van. Én igyekszem olyan ételeket főzni, amik hamar megvannak, vagy magukat "elkészítik" (megfőnek egyedül!). :)))

A házimunkát is közösen csináljuk. Illetve, a nagyobbik (3 éves) lányunk is besegít. Ő bölcsis egyébként, így napközben mindent eltudok végezni.

Nagy bevásárlás nálunk nincs. Megvan havonta az X összeg, amiből két - három naponta megveszem, amire szükségünk van.

Egyébként naponta 3× biztos, hogy beszélünk telefonon. Kivéve, ha vizsgaidőszak van vagy államvizsgáztat. Nyilván ilyenkor csak korlátozott időben ér rá, de akkor is felszokott hívni, hogy mi a helyzet!?!

A férjem minden héten eljár a barátaival/munkatársaival. Ez nálam sincs másképp. Egyikünk sincs hozzáláncolva a lakáshoz.

Ha pihenni szeretnék másnap (én csak pénteken vagy szombaton járok el), akkor ő ellátja a gyerkőcöket másnap délelőtt. És ez viszont is így van.

Hetente egy délelőtt a miénk, addig nagyik vigyáznak a kislányunkra, aki most 2 éves, de ez a rendszer 10 hónapos kora óta megvan. Kávézunk, ebédelünk egy étteremben, vagy itthon összebújunk. Este MINDIG a miénk, nincs konferenciára készülés, nincs még egy kórrajz megírás, nincs munka, nincs máson agyalás. Hetente egyszer ő csinál vacsit nekem, hetente egyszer én készülök neki meglepivel. (Jó, most ez nem úgy van, hogy kedden ő főz, pénteken én meglepem, hanem ötletszerűen kb.)

Plusz azt is fontosnak tartom, hogy végig, míg itthon voltam, igyekeztem önmagam maradni, több-kevesebb sikerrel, és mindkettőnknek van saját időnk is. Ő az ügyeletei után eljár edzeni, ha végzett, a kislányunkkal találnak ki valamit, míg én jógára megyek stb. Így mindkettőnknek sikerült megőrizni olyan szeleteket a korábbi életmódból, ami által közel sem tűnik olyan nagynak a váltás baba előtt és baba után között. Most, hogy a lányunk bölcsis, igyekszünk úgy szervezni, hogy az ő ügyelet utáni szabadnapjain én is szabad legyek, plusz olyankor csak délig marad a bölcsiben a lányunk. Délelőtt a miénk, délután valami közös. :)

Mi 5 éve vagyunk együtt, szintén másfél éves a kislányom.

Részemről igyekszem csinosan, formában tartani magam, igényesen(mondjuk nem festem magam, vagy szolizok, de kozmetikushoz elmegyek hogy kiszedje a szemöldököm, és házi pakolást szoktam készíteni, testradír stb. 4-5 havonta fodrász)

A párom pedig apró meglepetésekkel kedveskedik, pl ágyba kapom a reggelit, vagy hazafelé munkából hozz virágot, kis csokit ilyesmi.

Külföldön élünk úgyhogy nem nagyon van kire bízni a kicsit, kivéve ha a nagyszülők látogatnak olyankor, elviszik a picit sétálni vagy valami, mi meg kiéljük magunkat:D:D:D

Ha megyünk valahova akkor visszük a gyereket is, de ez nem okoz gondot.

A fent leírtakból ugye következik hogy egyfolytában együtt vagyunk, de olyan gondunk még nem volt, hogy nincs miről beszélni. Persze van, hogy ő tv-zik én olvasok vagy fordítva, de hát nem is kell non-stop beszélgetni.

Szerintem hagyd hogy eljárjon kicsit, lendíthet a kapcsolaton, ne aggódj:)

3-as vagyok. Akkor kiegeszitem, hogy ne aggodj:):) hullamvolgyek termeszetesen nalunk is vannak, a jo az, ha felismeritek es probaltok tenni ellene (mindketten!).

Akar egy kis szint vihet a kapcsolatotokba ha ferjed kimozdul es "hianyozhattok egymasnak" persze nem kell tulzasokba esni. Ne aggodj, biztos atlendult rajta, es csak erosodik altala a kapcsolatotok.