Anyukák, számotokra mennyire fontos a napirend betartása, ha más vigyáz a babára? Én megőrülök ettől!

Amikor az apukája vigyáz rá, telibe sz. rja, hogy beállt napirendünk van a picivel. Élnek, mint Marci hevesen, +/- egy óra egy fél évesnek nem mindegy sem evés, sem alvás szempontjából. Amikor velem van, egyensúly van, csend van, nyugalom. Amikor hazajön, törődik vele, ellátja, igyekszik jó apa lenni és harcol azért, hogy csak ő vigyázhasson rá, vele legyen, és én engedem is, hisz az ő gyereke is. De tojik magasról a nehezen kialakult rendszerre, emiatt a gyerek gyakran üvölt (mert akkor állnak neki a kaja előkészítésének, amikor már meg is kellett volna azt enni), stb. Most is tök hideg van kint és még én esem túlzásba, hogy rendesen felöltöztetném, mielőtt elmennek sétálni (ami tök késő, mert ebéd után szokott kint sétálni, kb. 3 körül). Olyan belső feszültséget érzek, hogy úgy érzem, felrobbanok. Más apák sem értik meg a rendszer szükségességét, vagy én vagyok túl merev? Hidegen kellene hagynia, hogy az amúgy csendes, nyugodt, lassan 7 hónapos babám üvölt, mint a sakál, ha nem diktálom a ritmust? Százszor elmondtam, de csak annyi rá a válasz, hogy ő másképp vigyáz rá, neki is lehessen meg a lehetősége rá, hogy úgy viszonyuljon hozzá, ahogy ő akar. Igen, elismerem, jogos, de mindent magasan felülír bennem a tény: SÍR A GYEREKEM! Mit tehetnék, hogy mindenkinek jó legyen?