Kialvatlanságot hogy birjátok?

Mindenki nehezen bírja, hidd el. Bár az én kisfiam már 17 hónapos, most jókat alszik és ritkán kel éjjel, de soha nem fogom elfelejteni az első 6 hónapot amikor az altatás is nehéz volt pluszban többször is felkelt éjszaka. Kb 8 hós koráig fél6-6kor kelt reggel, most már jobb a helyzet, 7kor kelünk.

Én a 4. héten egyszer nagyon kibuktam, napokig sírtam és megakartam halni, éjszaka is 2 óránként evett a kisfiam, sőt még 3 hósan is 3 óránként evett éjszaka is.

Gondolj arra, hogy ez az időszak is elmúlik egyszer. Mióta nem vagyok kialvatlan élvezem az anyaságot. :)

Nem nem csak te vagy így :-) Nekem 6 hónapos a kislányom, szintén anyatejes. Általában 2-3-szor kel éjszaka enni, 6-kor már itt kukorékol. :-) Én is nagyon nehezen bírom. Ráadásul azt mondják aludjak nappal mikor ő alszik. Hát én nem tudok. Akkor csinálom meg a házimunkát, főzést, akkor foglalkozom magammal (hajmosás, szépítkezés). Ráadásul soha nem tudni nappal, hogy csak 20 percre aludt el, vagy 2 órára. Figyelj egyszer túl leszünk rajta. Annyian kibírták már, mi is kifogjuk :-) Kitartás!! :-)

Én már most tudom, hogy igazuk van, vissza fogom sírni ezt a kort. Most a legédesebb. :-)

Nálunk van két tini lány, és egy egy éves kisfiú. Teljesen elfeledtem a lányok után a kialvatlanságot, csak néhány fénykép árulkodik az akkori zombiüzemmódról. Jelenleg egy éve nem aludtam végig egyetlen éjszakát sem, még mindig cicizik(vessetek meg érte), tudom, hogy én csinálom rosszul, de ez van, tudom, hogy rövidesen javul a helyzet, bár néha nagyon rossz.

Az viszont igaz, hogy most a legédesebb, viszont a legjobb korszak a kisgyermekkor, alig várom, a lányoknál is imádtam. Sajnos ez is, az is elmúlik, amit lehet belőle élvezni azt most nagyon ki szeretném élvezni, sajnos tényleg sok mindent elfelejtünk a babakorból, ezért érdemes nagyon dokumentálni mindent.

Én is nagyon nagy alvó voltam mindig is, mégis azt mondom, hogy hidd el, szép lassan egyrészt belerázódsz, másrészt rájössz, hogy vészeld át.

Nálunk sem kel hozzá senki más, teljesen anyatejes baba és még mindig kel éjszakánként, pedig egy éves! (ma csak egyszer kelt négykor, ez hatalmas rekord!!! :):) )

Hogy hogy bírom?

1. Először is alapszabály, hogy ha a baba alszik én is pihenek (mindjárt megyek is aludni, mert leesek a székről :) ). Ezt ha tudom betartom. Nincs az a házimunka ami megérne annyit, hogy zombiként éljem az életem.

2. Nem voltam együttalvás párti és később lehet, hogy megbánom, de olyan 6 hónapos kora óta a hajnali ébredésnél kivettem az ágyból, átköltöztünk a szobájában lévő heverőre, fekve megszoptattam és úgy aludtunk vissza 8-9ig.

Eleinte féltem, hogy ráfekszem, hozzászokik, sose fog egyedül aludni meg hasonló dolgok, de így utólag azt mondom nekem ez "mentette meg az életem" :D

Mostanság már első ébredésnél átmegyek, de gyakorlatilag csak annyit vagyok ébren amennyi idő alatt átsétálok hozzá, utána már alszom is, ő meg kiszolgálja magát, ha akarja. :)

Mindketten jól érezzük magunkat, én kialszom magam és ő is nagyon kis harmonikus baba.

Persze nem mondom, hogy Te is ezt csináld, csak azt, hogy próbálj önző lenni, ha kialszod magad, sokkal jobb anya és feleség tudsz lenni, tehát mindent próbálj megtenni ennek érdekében. Akár szopizás közben is szundíts, ha tudsz (persze csak ha nem tud kiesni a kezedből :D:D), ha phen, pihenj mindenképp... és persze megpróbálhatod te is, hogy reggel még melléfekszel hátha visszaalszik, mint az én babám.

Kitartás!