Baj, hogy "nem állt meg az életünk"? Nem provokáció. Nincs meg bennem az anyaság?
A kislányunk 5 hónapos, a vőlegényemmel mindketten fiatalok vagyunk. Én 20 éves vagyok, ő 24.
A kérdést azért tettem fel, mert számunkra természetes volt, hogy a baba születése után sem leszünk itthon ülők, viszont két ember szerint (anyukám és a nagymamám) rosszul tesszük, hogy így élünk és hogy fordítunk időt egymásra, szórakozásra és a barátainkra.
Viszont mi ezt nem gondoljuk rossznak és a kislányunk is olyan szerencsére, akit bárhová vihetünk, jól el van.
A másik az, hogy én simán rábízom másra a picit (az apukájára, anyósomra, néha napján bébiszitterre) és el tudom engedni magam, nem vagyok tiszta ideg. Anyukám szerint ez nem normális, mert ő 4 éves koromig mindenhova vitt magával, addig 1 óránál többet sosem volt távol, de az is ritka volt.
A legjobb barátnőmnek is fél éves a babája, így velük nap, mint nap találkozunk, néha más babás ismerősökkel is és együtt megyünk sétálni, közben bemegyünk 1-1 boltba, elmegyünk kávézni. Nekem jó, hogy nem vagyunk "bezárva", mert az első pár hét nekem nagyon stresszes volt, új volt az egész mindhármónknak.
De tegnap nagyon összevesztem anyukámmal és azóta bennem van ez, amit mondott... Hogy normális anya nem így viselkedik, meg hogy én úgy tekintek a gyerekre, mint egy divatos kiegészítőre.
válasza:Nem kell bezárva lenni, viheted a gyereket is, miért ne.
De én pl nagyon sok ismerősnél látom, hogy csúnyán átesnek a ló túloldalára, és éjfélkor mennek haza a szomszéd kerti partijáról, a gyerek addig a babakocsiban aludt... én csak addig tartom jónak a dolgot, amíg a baba napirendje megmarad. Mi is jöttünk-mentünk, de az ő napirendjéhez igazodva.
válasza:Anyukád minden bizonnyal jobban belelát az életetekbe, mint mi, kívülállók, így könnyen lehet, hogy igaza van. Nem kell ezentúl évekig a négy fal között ülni, természetes, hogy találkozol a babás barátnőiddel meg eljársz vásárolni (bár a rendszeres, órákig tartó plázázás nem biztos, hogy jót tesz egy kisgyereknek), de ezentúl alapvetően a gyerek érdekeit kéne figyelembe venni. Nem jó, ha a folyamatos ide-oda mászkálás miatt nem alakul ki semmi napirendje, meg éjszakáig "jól elvan" különböző, nem neki való programokon. Ismerek én is több ilyet, aki marha büszke magára, hogy őt aztán nem korlátozza semmiben a gyerek, és viszi mindenhova, aztán csodálkozik, hogy a gyereknek semmi ritmusa nem alakul ki, hogy kétévesen is hol délelőtt 11-kor dől ki, hol délután 5-kor, aztán persze éjfélig nem lehet letenni, és ő ezt nem is érti...
Nem azt mondom, hogy soha nem lehet elmenni sehova akár alvásidőben is, vagy hogy soha nem lehet sokáig kimaradni, de ez inkább kivétel legyen, mint szabály.
Értem én, hogy 20 éves vagy - szinte még tini - és eszméletlen önérzetes, de nem lehet, hogy anyukád és nagymamád több tapasztalattal rendelkezik, ezért bizonyos dolgokat esetleg jobban tud?
válasza: válasza:Anyukád valószínűleg azt nézi rossz szemmel, hogy gyakran lepasszolod a gyerkőcöt, és ő nem így csinálta. Mondjuk a kicsinek egy megszokott napirendre van szüksége, én is láttam már olyat, hogy a szülők átestek a ló tulsú oldalára, az sem jó. Persze, csavarogj, de ne ész nélkül.
Hányszor bízod másra a kislányt?
válasza:Az én szüleim, nagyszüleim messze élnek, ezért kb. 0 rálátásuk van az életünkre.
Elhiszem, hogy ők több tapasztalattal rendelkeznek, de én nem szeretnék mindent úgy csinálni, ahogyan ők tették.
A vőlegényem anyukája itt lakik, Budapesten és tudom, hogy bármikor számíthatok rá. Mégsem dumál bele az életünkbe, sőt, általában igyekszik támogatni abban, hogy jól csináljuk a dolgokat, mert tudja, hogy az elején milyen bizonytalan voltam.
Nem akartam anyukám fejéhez vágni tegnap, de majdnem mondtam neki, hogyha nem csak velem foglalkozott volna évekig, akkor talán nem ment volna tönkre 3 év alatt a házassága... Mert tényleg, 0-24 velem volt, ami később elég sok nehézséget okozott, 16-17 éves koromig borzasztóan önállótlan voltam, emlékszem, 16 évesen ültem egyedül először buszon, előtte anya hurcolt mindenhova, vagy a nagyszüleim.
Van napirendünk, de nem leszek idegbeteg, ha mondjuk csúszunk fél órát, vagy valami máshogy alakul.
Heti 2-3 délután az apukájával van a pici másfél órát, amíg én elmegyek mozogni. Minden 2. pénteken a párom anyukájával van vagy délelőttönként, vagy délutánonként, ha ő nem ér rá, egy nagyon megbízható, referenciákkal rendelkező bébiszitter vigyáz rá.
Aztán vannak azok az alkalmak, amikor a vőlegényemmel kettesben elmegyünk valahová, vagy tényleg sokáig vagyunk valahol, esetleg olyan helyre megyünk, ami nem babának való. Ez általában 1-2 havonta egy, max. három alkalom, vagy még ritkább, ilyenkor anyósom van vele, de csak alszik, mert mielőtt elindulunk, lefektetjük a picit.
Van, hogy én elmegyek a barátnőimmel kicsit este, akkor Apa van vele és fordítva is szokott lenni.
válasza:Nektek nem volt kicsit korai ez a baba?
Persze ki kell mozdulni meg minden de így szinte egy nyugodt napja nincs a kicsinek. Mindig más van vele, máshol van. Nekem ebből az jön le h olyan mintha egy kutyát fogadtatok volna be. Te nem voltál önálló, viszont a gyereked meg nem fog kötődnu hozzád ha állandóan lepasszolod
Nem volt korai.
Miért lenne mindig más vele?
Az apukája és a nagymamája nem idegen számára, az apjának ugyanannyi joga van vele lenni, mint nekem.
Kötődik hozzám, nagyon is.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!