Tényleg túlzásba viszem és önző vagyok?

Szerintem is túlzásba viszed.:)

Amúgy meg hiába olvasol el egy csomó könyvet, az életet majd a saját gyereked fogja diktálni, mert nem lehet gyerek és gyerek közt általánosítani, lehet, ami az egyik gyereknél beválik, az a másiknál meg pont baromira nem!:)

Nem baj, ha olvasgatsz, érdeklődsz a témában, de majd rájössz, hogy teljesen más kívülről látni a dolgokat, mint átélni. És egy könyvből sem lehet megtanulni a gyereknevelést vagy bármi hasonlót.:)

Szerintem nem célszerű előre pelust, mosószert nagyon betárazni, mert pl. lehet nem is bírja a bőre, stb. Az olvasgatás nagyon jó, főleg ha többfélét is elolvasol, mert tényleg minden baba másképp működik, valamelyik biztosan hasznos lesz.

De hogy jön ide az önzés?

Szerintem ez a te/ti dolgotok, hogy mit hogyan csináltok.

Én mind a két terhességem alatt összeírtam már az elején, hogy mi az, amit mindenképp szeretnék a gyerekekhez.

Ehhez hozzátartozik, hogy az első lányom után közölték, hogy sajnos több gyermekünk nem lehet (károsodásom lett, nem orvos hibája, természeté).

Erre 2,5 év múlva megszületett a mi kis Ketteskénk :]

Na, most konkrétan az első gyerek után csak a kiságy és a pelenkázó volt/maradt meg. Minden mást ugye eladtam/eladtunk, mert hát minek?! :)

Így kezdhettünk mindent újra beszerezni.

Nekem is megvoltak a rigolyáim, hogy miből mit szeretnék. Egyik gyereknél sem mondtam le róla.

Ha megvan rá a keretetek és anyagilag bírjátok/bírni fogjátok, akkor vásároljatok olyan dolgokat, amiket TI szeretnétek.

Én időközben (konkrétan mind a két gyerek születése után pár nappal - amikor már otthon voltunk - ), rájöttem, hogy abszolút nincs időm nekem arra, hogy külön mossam a ruháikat ilyen - olyan mosószerrel, hogy megvárjam, amíg egy jó adag összegyűlik (rengeteg ruhája volt mind a két gyereknek, ők ezt meg is hálálták, mind a kettő durván refluxos baba volt és percenként öltöztettem őket át!), stb.

Ennek az lett a vége, hogy együtt mostam 1 hónapos koruktól a ruháikat a mi ruháinkkal (kivéve a fehérnemű és a nagyon koszos ruhák!), az öblítő volt egyedül sensitiv.

A fene se méricskélt fertőtlenítő folyadékot, sima csapvíz a tálkába és mehetett a mikróba 2-3 percre.

Az első lányomnál nem forraltam a vizet, vettem és nekem ez bőven elég volt. A másodiknál forraltam (volt tartalékba itthon üveges víz), de a végén már ez is nyűg volt. Szerencsére, mire "nyűg" lett ez a hatalmas folyamat, addigra már adhattam neki forralás nélkül is vizet.

Volt, hogy főztem nekik, de az üvegest előnybe részesítettem. Mind a kettő 1,5 évesen automatikusan átállt a mi kosztunkra minden probléma nélkül.

Én egyedül abban szabtam határt, hogy a ruhákat csak turiba vettem. Mind a két lányomnak volt 5 darab olyan ruhája, ami vadi új volt. Születés után közvetlen, hazahozatalra, keresztelőre és az első hónap utáni családi fényképezésre.

Mai napig turiban vagy fb csoportokban vásárolok nekik ruhákat.

Ja, és a férjem kedvence: "Soha nem lesz egy rózsaszín dolga a gyereknek" (első terhességem alatt mondtam ezt közvetlen) ... gondolhatod ... :)))))))))))))))

Annyit azért tanácsolnék, hogy apucit is vond bele mindenbe! Soha, de soha ne dönts nélküle SEMMIBEN se!

Tudom, ez természetesnek tűnik, de van, hogy az ember lánya képes és a maga feje után megy.

Az én férjem imádta a szervezést, a vásárolgatást (mai napig imádja), az utána járást. Sőt! nagyon sokszor hagytam, hogy ő döntse el, hogy miből milyet és melyiket vegyük meg. pl. 3 féle hőmérő közül vagy babakádból, stb.

Én egyébként pelenkának is Pamperst vettem mind a két lányhoz. 1 csomag 1-es méretet (kórházba) és 2 csomag 2-es méretet.

Mire a 3-as méretet elértük, addigra szinte mindenhonnan szereztem különböző pelenkafajtákból pár darabot és kipróbáltuk őket.

A nagy félig Pampers-ön nőtt fel, a kicsi meg már DM-s pelust hord. Bár nekik szerencsére édes mindegy, mert mindegyikkel "kompatibilisek" :)