Mindenben egyet értettetek a férjetekkel a baba körül? Nálunk ez normalizálódik valaha?

ha alig kommunikáltok, nem csoda...

mi sem értünk sok mindenben egyet, már nekünk már ovis a gyerekünk, itt már azért 1-1 nevelési dolognak komoly súlya van. mi leülünk és megbeszéljük, ki ki érvel a meglátása szerint, aztán kompromisszumot kötünk és a gyerek már csak azt látja, hogy következetesen, teljes egyetértésben nevelik őt.

Hát igen, ezért ajánlatos házasság/gyerekvállalás előtt átbeszélni a nézeteket, jövőképet. Ha nem egyezik, akkor még lehet máshogy dönteni.

Sok mindent nem tudsz tenni már. Esetleg egy hétvégére hagyd vele kettesben, hogy ő valóban úgy csinálja-e, vagy csak a kibicnek nem drága alapon.

Hát, ez sajnos nem lesz hosszúéletű házasság...

Ő elnyom, téged ez érthetően zavar, itt már nagyon felborult az egyensúly. Ha ő nem akar ezen változtatni, akkor a különválás lesz az egyetlen megoldás.

Az elején mi is rengeteget veszekedtünk, én is állandóan hallgattam, hogy én soha nem azt csinálom, amit ő mond, én csak a netnek és az anyámnak hiszek... stb. Ha meg megkérdeztem valamiről, akkor azt mondta, hogy neki mindegy, szuper volt. Szerintem kirekesztve érezte magát a babázásból. Most 1 éves a csajszink, már lehet vele hatalmasakat hancúrozni, kergetőzni, ezek már apának is mennek, azóta nincsenek vitáink, mert most már ő is sokat babázik. Ill. én próbáltam azt, hogy mindent megbeszéltem vele, hogy lássa érdekel a véleménye, és próbáltam észérvekkel meggyőzni (ha sikerült).

Most nagyon nehéz mindkettőtöknek, nagyon új még minden,még adj időt magatoknak!

kérd ki a véleményét, és olyan dolgokban ami neked belefér, engedj picit hogy érezze, az ő véleménye is számít, meg hogy ráhatással lehet a gyerekkel kapcsolatos dolgokra.

plusz: vond be. ne csak úgy, hogy elviszi szombaton délelőtt két órára, hanem hogy legyen rendszeresen részese a történéseknek (a legtöbb apuka ezért nyeri meg a fürdetést). pelusozzon, öltöztessen, ha tápis még jobb ebből a szempontból mert még etetni is tud. ezek az apró dolgok az alap építőkövei annak, hogy később tudjon majd mit kezdeni a gyerekkel. mert sokan mondják, hogy ha majd nagyobb lesz mert akkor majd lehet vele hancúrozni - ami igaz is persze, de ne csak játszótárs legyen apuci, hanem szülő és társ,akire a gyerek és anyuka támaszkodhat. szóval vond csak be. és kérd ki a véleményét igenis legyen amiben számítson is a szava. kettőtök felelőssége ez a gyerek, és ha azt karod, hogy ketten törődjetek vele, akkor ezt neked kell kialakítanod.

te meg ülj le és mondd el neki, nyugodt hangon, hogy érezze, megoldást keresel és nem feszkót akarsz generálni: hogy változtatni szeretnél, mert úgy veszed észre, ez senkinek sem jó. kérdezd meg egyetért-e, ha elismeri, hogy jó lenne változtatni akkor kérd a segítségét, hogy ő miben látja a baj gyökerét, mit gondol minderről... mondd el, hogy kompromisszumra szeretnél jutni, nem azért hozod fel, hogy veszekedés és egymás bántása süljön ki belőle megint. Kérd őt ugyanerre. Fontos, hogy anélkül tudjátok ezt most megbeszélni, hogy szurkálnátok a másikat. Ha mond is olyat ami rosszul esik - márpedig ez óhatatlan ilyen helyzetben - akkor abból a megoldáshoz lehessen közelebb jutni, ne pedig még mélyebbre a sértettségben. Ez alapvető, hogy mindkét fél számára tisztázva legyen a beszélgetés legelején! ÉS ha valami bántó hangzik el, lehet mondani, hogy ez most rosszul esett, de nem akadjatok el az apróbb sérelmeken, itt nagyon ki kell bogozni az ALAPVETŐ problémát és annak megoldására kell törekedni. A kisebb dolgokat ráértek később kibogozni. De ha mihamarabb nem juttok közös nevezőre akkor nem lesz később. De ezt te is érzed bizonyosan.

Szóval higgadt, okos kommunikáció. Törekedj a tárgyilagosságra. Én-közléssel kommunikálj: én mit érzek, én mit szeretnék, nekem ez így esett, mit szűrtem le abból amit mondtál... DE: hagyj teret az ő mondandójának is. Hallgasd figyelmesen és hideg fejjel. Próbálj meg belelátni, mit miért mond. Mit miért érezhet úgy ,ahogy.

Ha meg akarjátok menteni a kapcsolatotokat, akkor tessék KOMMUINKÁLNI. másképp nem fog menni.