Kinek mi a véleménye a kisbabákról? Kérlek elmondanátok, hogy válalnátok/válaltatok-e vagy nem? És ha igen miért? Mi a rossz bennük és mi a jó?

Én nagyon szeretnék gyereket, minden ambivalens érzésem és gondolatom ellenére. Tudom, hogy a kisbaba nemcsak nagyon édes, hanem nagyon rám lesz utalva, hatalmas felelősség, a nap 24 órájában rendelkezésre kell állnom majd. Segít a tudat, hogy a férjem is aktívan ki akarja venni a részét majd belőle, a munkát is úgy tervezzük, hogy felváltva leszünk otthon. Segít aza tudat is, hogy van egy itteni barátnőm, akinek már nagyobb gyerekei vannak, és anyukámat, és a tesómat is felhívhatom bármikor.

Nekem az az ijesztő, hogy tényleg folyamatosan ott lesz egy másik emberi lény, akinek ki kell találnom, hogy mi a jó neki, miért sír, hogyan tudok boldog felnőttetnevelni belőle.

Ugyanakkor nagyon izgalmas feladat, és a legtöbb szülő elmondása szerint semmihez sem hasonlítható érzés. Valamiért bennem is előjött a vágy/ösztön a gyerekre, pedig racionális okot nem nagyon tudok mondani, hogy miért jó, ha van. Kíváncsi is vagyok, hogy milyen leszek szülőnek, és azt is várom, hogy a férjemmel majd ketten örülhessünk a szép pillanatoknak, amikor például a gyerek először mosolyog, vagy vicces hangokat ad ki, vagy el kezd járni, beszélni, vagy mikor majd kamasz lesz, és össze kell ülnünk, hogy megoldjunk együtt egy kihívást.

Ez tényleg olyan dolog, ami szerintem szívből jön, így ésszel nem is nagyon lehet erre mit mondani.