Honnan tudtátok, hogy jó ötlet a baba? Hogy jó anyák lesztek majd? Az én helyzetemben hogy döntenétek?

A te részedről nem látom problémának.

Az már más kérdés, hogy a párod valóban átgondolta-e. Sajnos sokszor ilyen típusú férfiak járnak úgy, hogy "jujj de jó, legyen baba", aztán a mindennapokban a sírás/pelenka/napirend ösvényen rájönnek, hogy mégse ilyen lovat akartak.

Gyerekkel is lehet jönni-menni, de semmiképp nem az első hónapokban (már csak a fejletlen immunrendszer miatt sem).

A szerencsejáték..hááát, függőséggyanús. A gyorshajtás pedig - babával az autóban azért más tészta. Ami egy felnőttnél két törött borda és néhány zúzódás, az már halálos ütközés egy babának.

Azt rágd át, hogy ha úgy alakul, hogy ő a mindennapok mókuskerekétől elmenekül, akkor egyedül is tudod-e vállalni a gyerek nevelését.

Szerintem a leírás alapján nem való nektek a baba. Nem írtad, hogy mennyi ideje vagytok együtt, mennyire stabil és összeszokott a kapcsolat. Amit leírtál, azok alapján nem való a párodnak sem, mivel egy kisbaba rengeteg lemondással és felelősséggel jár. Persze olyanok is "nevelnek" gyereket, akik nem alkalmasak rá, de annak megvannak a következményei, mind a szülők mind pedig a gyerek életére nézve. A szülők folyton elégedetlenek, hogy le kell mondaniuk a saját kényelmükről, (pl.: maguk helyett pelusra kell költeni, nem tudnak eleget pihenni, mert a baba felsír stb.) emellett még a legjobb kapcsolatot is megpróbálja egy kisbaba érkezése, mivel mondjuk egymásra sem tudnak annyi időt fordítani, amennyit kéne. A másik amiért nagyon átgondolnám a helyedben, hogy sajnos nem lehet visszaadni, ha rájössz, hogy mégsem akarod. Ha alkalmatlanok a szülők annak a gyerek is kárát fogja látni, például lelki problémái lehetnek, vagy ha a szülők nem tudnak kellően együttműködni a nevelés során válás miatt is problémái lehetnek, de az se jobb, ha együtt maradnak a szülők de folyton megy a veszekedés...

Egy baba csodálatos dolog, de mielőtt belevágnátok gondold át a következő kérdéseket:

-képes vagy lemondani a gyerek miatt a saját kényelmedről? (gyerek mellett nem lehetsz önző)

-képes vagy elviselni a terhességgel, szüléssel járó fájdalmat, testi és lelki változásokat?

-a jelenlegi párod alkalmas felelősségteljes apaságra? (a gyorshajtás miatt baleset érheti, és egyedül is maradhatsz a babával, szerencsejátékokon anyagilag bukhattok, amíg ő bulizik, te nem tudsz kimozdulni egy csecsemő mellől és egy darabig egyedül leszel...)

-a jelenlegi pároddal képes vagy leélni az életedet?

-a párod is egyértelműen veled képzeli a hátralevő életét?

-rendelkeztek stabil és megfelelő anyagi háttérrel?

-meg tud birkózni a kapcsolatotok egy erősebb akadállyal?

-ha mégis magadra maradnál a babával, úgy is tudnál magatoknak megfelelő B tervet biztosítani? (pl. család, aki támogat stb.)

sok igazsagot irsz ,3as.

de ugy gondolom ,kicsit tul van aggodva a dolog.tudom nem lehet elegge odafigyelni es ez felelotlen kijelentesnek hangzik ,de attol hogy valaki nem egy mintaember vagy peldaerteku eletet el ,meg lehet jo szulo.szeretet ,torodes ,es sok lemondas kell.attol ,hogy valaki szerencsejatekot jatszott nem biztos hogy fuggo ,es hogy gyorsan hajtott ,nem biztos hogy az ujszulott gyermekevel is gyorsan hajt.sok mintacsaladot lattam mar ,ahol a szulok konzervativ ,kogazdag emberek a gyermek megsem boldog .