Jó ötlet, hogy a baba velünk aludna egy ágyban?

Szerintem nem jó ötlet, ez a "rossz emlék"-dolog meg nagy butaság, ne is haragudj.

Fenntartani egy lakást, aminek a nagyobbik szobáját nem használjátok... Őrület.

Vagy akkor legyen az a gyerekszoba.

Az első néhány hétben könnyebbnek tűnik talán, de nincs egy nyugodt éjszakád, mert állandóan attól félsz, hogy véletlenül ráfekszel a babára. Aztán pedig elkezd pörögni-forogni álmában, állandóan rugdos, keresztbe fekszik az ágyon és nektek nem marad csak az ágy egy-egy sarka. És mivel eddig ott aludt veletek, ilyenkor saját ágyba szoktatni már csak hosszú tortúrával lehet.

Legalább egy mózest vegyetek és tegyétek az ágyatok mellé, és mire kinövi, találjátok ki, hogy lesz neki külön rendes ágya, lehetőleg egy saját szobában.

Mi egy bölcsőt tettünk az én oldalamra a hálószobában, 3 hónapos koráig ott aludt a kicsi. Utána átköltöztettük a gyerekszobába a bátyja mellé.

Biztosan nem altattam volna magunk között, úgy senki nem pihen igazán.

Szerintem egyáltalán nem jó ötlet, mégpedig a következők miatt:

- a gyerkőcnek is szüksége van egy saját kis kuckóra/sarokra/szobára, ahol nyugiban lehet,

- hamar elkezd forogni, ezért minden alvásánál figyelheted, hogy mikor ébred, mocorog-e, esetleg mindig barikádot építhetsz köré,

- ha pár év múlva át akarod szoktatni saját ágyba, valószínűleg nagyon sok energiádba és könnycseppbe kerül (akár mindkettőtök részéről),

- kötve hiszem, hogy a pároddal ki tudjátok majd pihenni magatokat, ha állandóan köztetek van egy gyerek, nem beszélve a házasélet gyakorlásáról.

16-os vagyok

17-es, a Kérdező írta, hogy nagyszülőkkel élnek, szóval szerintem az elején nem igazán lesz a lehetőségek tárháza gyakorolni...