Mit kell állandóan ezt mondani: "ilyet az én gyerekem nem csinál"? (azért ez már idegesít)

Ó, én is kaptam az ívet a kisfiam miatt, a másik kettő meg angyal volt. Na és? Engedd el a füled mellett, nem ér annyit ,hogy felhúzd magad rajta.

Én mosolyogva azt mondtam, hogy köszönöm. és kész. Sosem mentem bele mélyebben, minek visszaválaszolni, az ilyen sekélyes emberkék úgysem értenék sem az iróniát, sem az észérveket. Most kezdtem volna el magyarázkodni vagy vitatkozni stb? Felesleges. Szerintem nem szabad felvenni a kesztyűt.

Csináld tovább is következetesen amit teszel, én is azt vallom, hogy nem kis Néró császárokat akarunk nevelni, hanem társadalomba integrálható individumokat. És igen, ha ebéd előtt húsz perccel üvölt a nyalókáért, akkor sem kapja meg, ha a szomszédnéni/anyukatárs/elnök úr stb unja hallgatni a visítást. Mert ők lennének legjobban felháborodva, ha 15 év múlva ez a gyerek mondjuk pofánverné őket mert nem az van amit ő akar. Márpedig ha mindig mindent ráhagyunk egy gyerekre, annak egy öntörvényű kretén lesz a produktuma...

Most komolyan. Ne hagyd felhúzni magad :) És kitartás! Az én törpeterrorista fiamból egy csupaszív, értelmes, iszonyat jó humorú, kedves és alkalmazkodóképes 5,5 éves lett. Több pedagógiai "munkám" van benne, mint amit a másik kettőben összesen, de megtanultunk boldogan és ÉLHETŐ minőségben élni azzal is, hogy ADHD-s, hogy súlyosan túlmozgásos és figyelemzavaros, hogy minden diszfunkciója sérült, hogy túlhallásos, hogy beszédritmuzavara van stb... .

Ha a gyereket kritizálják (pl. boltban hisztizik): "Igen, tényleg elviselhetetlen, fontolgatom is, hogy örökbe adom."

Ha téged kritizálnak (csicsás a szandál): "Tudod, mikor én kicsi voltam, a hat testvéremmel felváltva hordtuk egy pár cipőt, és most a gyerekkel próbálok kompenzálni."

Szóval faarccal válaszolj valami oltári nagy baromságot, az se baj, ha megbotránkoztató, legalább az agyukhoz kapnak.