Ebben a helyzetben kinek van igaza? Önző lennék?

Nekem a leírásod alapján a férjed sajnos nem tűnik egy tipikus apa-típusnak. Valószínű fogalma sincs mit jelent egy kisbaba, illetve mit jelent ha gyereke van az embernek. Ő még azt hiszi hogy az életetek nem fog változni semennyit sem és ugyanúgy élhet, azt csinálhat mint azelőtt, pedig nem. Ő az apja a gyereknek, közösen vállaltátok, neki is ki kell vennie a részét a feladatokból. Legalábbis egy normális családban így van. Nem úgy kell lerendezni hogy majd hívok egy bébiszittert ha gond lesz és le van tudva a baba.

És igen, egyértelmű, hogy egy újszülött mellől nem megyünk el 10 napra a haverokkal szórakozni, egy apának már nem a haverok kellene hogy legyenek a legfontosabb az életében, itt az ideje felnőni. Az meg megint tök gyerekes érv amit mond hogy majd te is elmehetsz wellnesselni a barátnőiddel - kétlem hogy egy anyának szülés utáni hetekben ezen járna az esze, ráadásul a szoptatás miatt még legalább egy évig nem mehet el napokra a baba mellől.

Azon is meglepődtem, hogy az itt válaszolók nagy része szerint tök normális, hogy szülés után csak az anya felelőssége a pici, hiszen csak eszik-alszik, meg egyesek azt bizonygatják hogy császár után pár nappal már semmi baja az embernek. És?? Az nem jelenti azt hogy apára nincs szükség ebben az időszakban, vagy bárki más segítő személyre.

Anyukád nem tud felmenni segíteni a szülés után?

1. bár nem reagálod túl de megértem, hogy rosszul esik, hogy itt hagy és megy nyaralni de ha őszinte vagy magadhoz, ismered a férjed, számíthattál rá, hogy ő ilyen így nagy meglepetés gondolom nem ért.

2. a gyereket el tudod látni egyedül, császárral szültem, semmi segítség, hasfájós volt, sírt éjjel és nappal de mivel a férjemnek üzleti útjai voltak az első hérom hétben egyedül voltam itthon és élünk, virulunk, imádják egymást a lányom meg az apja ahogy hazajött, rögtön tehermentesített amiben tudott és tiszta pótanyja lett a gyereknek. Minden azon múlik melyiktőöknek mi az elképzelése erről a 2-3 hétről. Ha Te végig fogod duzzogni meg sríni akkor nagy ára lesz, ha veszel egy nagy levegőt és megcsinálod (nem lehetetlen) akkor azzal mindenki jobban jár. Csak tisztázd vele, hogy ha hazajön mit kell vállalni és kinek, hogy innentől nem sétagalopp az életetek.

És megértem, hogy most rosszul érint, és részben igazad is vn de ezt a pasit választottad, ismerted és bár nem lesz egyszerű de megoldható az a két hét. Én nem uszítanálak összeveszésre mert csak rajtad múli, hogy reagálod ezt le és mit hozol ki belőle.

Nézd, én nem olyan régen szültem, és bevallom neked őszintén, egyáltalán nem olyan könnyű az első pár hét/hónap.

Mindig elképedve olvasom az ilyeneket, hogy "ó én egyedül voltam, és mindent egyedül csináltam, és minden szuperül ment azonnal"... lehet velem van a baj és béna vagyok, de én valahogy így éltem meg:

-non stop szoptatsz, szoptatások között fejsz

-a baba sokszor sír, még nem vagy olyan rutinos, hogy tudd mi a baja

-fáj azért még itt-ott (gátseb ha van, ha császáros vagy akkor a császárseb, nekem pl. az ízületeim is fájtak..)

-kialvatlan vagy

Egy szó mint száz nekem az egész napom elment úgy eleinte (első pár hét), hogy magamra nem túl sok időt tudtam fordítani, sem a lakásra... Mondom, lehet hogy én nagyon gáz vagyok és béna, mindig ez jut eszembe amikor arról olvasok, hogy más mindent szuperül csinált rögtön tök egyedül... De nekem nagyon is jól tudott esni, hogy ott volt a férjem, aki megcsinált ezt-azt, vagy csak hozott egy szendvicset, dajkálta a fiunkat amíg hajat mostam és hasonlók.

Vagy az anyukám, aki feljött amikor a párom dolgozott, főzött valamit, vigyázott a kicsire amíg leszaladtam a boltba, stb.

Lehet hogy meg tudnád csinálni egyedül is, biztosan megcsináltam volna én is, sőt nyilván nem voltak ott non-stop, én is sokat voltam egyedül, mindent meg lehet csinálni, de bocs hogy ezt mondom, gáz, hogy a férjed nem foglalkozik annyira a lelkeddel, hogy tudja, hogy jól esne ha ott lenne veletek. Akkor is ha olyan szerencsétek van, hogy olyan lesz a babátok aki eszik és alszik, nem fáj a hasa, stb.

A szüléssel kapcsolatban is: te fogod csinálni, így ne ő döntse el, hogy hol és miként történjen, és ki segítsen.. Hanem Te, de minimum közösen.

Nekem ez a véleményem.

Szerintem ülj le vele, beszéljétek meg, hogy gondolja át mi a fontossági sorrend az életében.