Nem foglalkozom eleget a babával?

az én lányom is ilyen, most 1,5 éves és fél napokat el van egyedül...én tudatosan nagyon sokat hagytam egyedül kicsiként, mert partner volt ebben, és mert kertem van, főzök stb szóval én sem szerettem volna 100%-ban elhagyni a lakást és magamat.

Ettől független sokat játszottunk is, nagyon szeretem, de kezdetektől úgy voltunk, hogy azért jó ha minél többet el van egyedül.

Nagyon okos baba. 11 hónapos korában voltunk vele szakembernél más okból kifolyólag. Minden képesség fajtában 1,5-2 éves gyerek szintjén volt már akkor....

most 1,5 évesen mondatokban beszél: anya kapcsojj villanyt, anya apa elment dolgozni és ilyeneket mond, számol, mondókákat tud fejből. A mozgása átlagos, de csomó játékban nagyon ügyes.

Szóval én nem látom hátrányát annak, hogy mondjuk nem ültem 24/24-ben mellette...

én ilyen típusú ember vagyok: szeretem azt csinálni amit akarok, szeretem ha nyugalom van, ha van szabadidőm, és valószínűleg a babám is ilyen, mivel nagyon szívesen van egyedül.

Vannak nyűgösebb napok, olyankor 100%-ban ott vagyok neki, mellette ülök amíg csak igényli. De ha jó kedve van, nagyon ügyesen eljátszik, és azt mondják, ilyenkor nem is ajánlatos megzavarni, mert egyedül tanul a leggyorsabban...mutasd meg neki mivel hogy tud játszani, beszélj hozzá rengeteget - az az én lányom beszédkészségén is meglátszik, hogy addig is míg egyedül volt én mindig beszéltem hozzá, mondtam hogy épp mit csinálok, szerintem ezért is ilyen a beszédben.

Ne stresszelj, szerintem mindent jól csinálsz, nagyon nyugodt babád lesz, ha ilyen jól el van, valószínű, később ez egy áldás lesz, főleg ha testvért szeretnétek majd. Nálunk már úton van :)

Semmi gond nincs ezzel. Neki az is játék, ha téged nézhet, kezébe foghat egy-egy főzőkanalat, vagy megnézheti a porszívó csövét. Gondolom, beszélsz is hozzá a pelenkázáson kívül is. Te nem a játékszerekkel fejleszted, ennyi az egész. :)

Írod, hogy a férjed sokat játszik vele. Akkor meg pláne ne aggódj, hiszen a szűkebb értelemben vett játékban sincs hiánya, csak éppen nem anyával, hanem apával.

Értem egyébként, hogy mi a gondod, mert amikor az enyémek ovisok voltak, rengeteget szerepjátékoztak a duplóval. Én szívesen megépítettem velük a babaházat meg a parkolót, de hogy a duplós lovat beszéltessem, arra nem bírtam magam rávenni. Viszont az apjuk örömmel bohóckodott velük, úgyhogy a gyerekek szemében ki is alakult a szereposztás: apa játszik velük családi házasat, anya meg diavetítőzik (mert az inkább az én reszortom volt).

Nyugi, nincs semmi baj. :)

Az, hogy nem játszol vele 10 órát egy nap, nem baj. De az nagyon furcsa, amiket írtál itt-ott.

"sokszor tehernek érzem"

"hiányzik a régi, gondtalan életünk"

"jobb lett volna, ha bele sem kezdünk"