Tényleg nagyon nehéz lesz az első pár hét a babával?

az nagyon jó hogy lesz segítséged, és hogy rendelitek a kaját. Nekem nem volt, csak minimális segítség.

De teljesen mindegy is lett volna ha van, mert a babám két óránként 40 percig a cicimen lógott éjjel nappal, ráadásul piszok rossz alvó volt, és hasfájós, tehát felváltva ringattam és szoptattam, és mikor végre elaludt, mehetettem fejni, mert kevés volt a tejem, szaporítás végett, meg zuhanyozni, és mire végeztem már ébredt is. 3-4 órákat aludtam.

Nem tudhatod előre, ezek olyan körülmények, amik csak akkor és ott derülnek ki. Van olyan akinek a babája kezdetektől csak 3-4 óránként kel szopizni és végig alussza a nappalt éjszakát. Az én lányom születésétől 1,5 éves koráig nem aludta át, cumival sem

Ha olyan babád lesz mint a fiam akkor még ennyi segítség sem lesz elég. :D A fiam alig aludt, hasfájós volt, éjjel órákig ébren volt, nappal üvöltött a hasfájástól, állandóan éhes volt, kínlódtam a fejéssel mert a szoptatás nem ment, őrjítően fájtak a melleim, a 2. héten azt sem tudtam hogy éjjel van még vagy már reggel, volt hogy délután húztam át a pizsamámat... Anyuék 2-3 naponta átjöttek kicsit tartogatni a fiamat, én addig mosogattam, pakoltam kicsit, a férjem is segített (bár eleinte nem igazán tudtuk hogy miben is tudna segíteni), és így is rohadt nehéz volt. Mondjuk helyettem senki nem csinálta meg a házimunkát és kaját rendelni sem volt pénzünk.

Ha olyan babád lesz mint a kislányom akkor ennyi segítség mellett halálra fogod unni magad. :D A lányom 3 hetes kora óta átalussza az éjszakát, az első 3 hétben is csak egyszer kelt éjjel, evett és aludt is vissza. Nappal 4-5-6 órákat aludt egyhuzamban, ébren is csendesen elücsörgött a pihenő székben, mintha nem is lett volna második gyerekünk. Simán főztem mellette, takarítottam amíg ő nézelődött a pihenőből.

Szóval gyerek függő...

Babától is függ, de még az anyukától is. Nekem például az elsővel tényleg nem volt könnyű, az első pár napban például még alig volt tejem, állandóan éhes volt. Én meg össze voltam zuhanva, nagyon megviselt a szülés fizikailag, szédültem, gyenge voltam, levert a víz, ha sokat voltam fent, és szenvedtem a gátsebemmel is elég sokat, plusz nagyon kisebesedett a mellem is, mert a gyereknek le volt nőve a nyelve, és nem tudta rendesen bekapni. Úgyhogy nekem nagyon kellett a segítség az első két hétben.

Ehhez képest a másodiknál tök laza volt minden, pedig nem mondhatni, hogy a szervezetem annyira emlékezett volna, mert nyolc év van a két gyerek között és nyilván én sem lettem fiatalabb. De most egy az, hogy nem volt gátmetszés, így fájdalmaim sem voltak, másrészt valamiért tök jól voltam már fél nappal a szülés után, jöttem-mentem, pörögtem, mint akit felhúztak, már a kórházban is. Anyám jött segíteni az első héten, aztán mondta is egy nap után, hogy hát rá itt nem nagyon van szükség, mert sürgök-forgok egész nap :D Úgyhogy inkább abban segített, hogy elment bevásárolni, meg intézni az ügyeimet, papírokat leadni, ilyesmik, meg hazahozta a nagyobbikat az iskolából. A másik, hogy most volt tejem is már az elején, és bár állítólag a kicsinek is le van nőve a nyelve, de szerintem messze nem annyira, mert most nem lett sebes a mellem.

Ja, és az éjjeli kelést is valamiért sokkal jobban viselem most, mint régen a naggyal.

Szóval szerintem egyrészt függ attól is, hogy milyen a baba, mennyire nyugis vagy sem, de tőled is, hogy éppen milyen formában vagy, meg hogy a szülést hogy viseled. Szerintem nálam bejátszott az, hogy az elsőnél nagyon vashiányos voltam, a másodiknál meg - engem is meglepett -, tökéletes vérképem volt.

Első gyermekem januárban született, és újszülöttként csak evett-aludt 3 óránként egész nap. Én meg amint leteszem a fejem rögtön visszaalszom, így az éjszakai szoptatás se viselt meg. Napközben míg alszik a baba, minden házimunkát el tudtam végezni. Családom messze lakik, anyósom eljött hogy segítsen, de nem volt rá szükség, így rögtön haza is ment.

Amikor viszont kb 2 hónapos lett a baba, hirtelen megváltozott a ritmusa. Éjjel jól alszik, van hogy 6 órát egy huzamban, nappal viszont alig alszik, max egy órácskát, és amikor ébren van, akkor foglalkozni kell vele, vagy sétálgatni, különben sír. Azóta a házimunkát eléggé hanyagolom, csak apró részletekben csinálom 10-15 percekben ha épp szunyókál, vagy ébren van, de még nem sír. Sokszor kénytelen vagyok bőgni hagyni, amíg az ebédemet megeszem, és a férjem szórakoztatja amíg vacsorát készítek. Ha már nagyon ideges vagyok napközben, akkor sétálni viszem, általában délelőtt és délután is. Akkor nézeget, elvan, illetve elalszik a hordozóban. Ha hazaérünk van hogy alszik még 15-20 percet.

Vagyis a kérdésre válaszolva, nekem az első pár hét könnyű volt, viszont a 8. hét után elég fárasztó lett.