Adnátok ilyen esetben bölcsibe az 1 évest?

NEM. A minőségi csoki nekem ne haragudj de nem opció, hogy más nevelje a gyerekemet. Én szeretném látni, ahogy megtanul beszélni, ahogy bilire szokik, stb.

Mi se járunk kirándulni, se étterembe. A gyerekem pedig boldog és kiegyensúlyozott.

Őszintèn èn is sajnáltam a fiam , de muszály volt az anyagokra nèzve,.

Nem lesz a picinek se tragikus ha a nagyi is ott lesz, de így nègyetek èletminősège javulna...

Ha engem kèrdezel...èn vissza mennèk dolgozni miharabb.

Első vagyok. Akkor kérlek olvasd el ezt a szakértő cikket:

[link]

Megértem a dilemmádat és nem akarlak elítélni. De én azt gondolom, hogy egy családban mindenki fontos. A nagyobbik gyermeknek a lovaglás szüneteltetése időleges, de a kicsinek soha vissza nem térő, korai és nagyon fontos időszakából maradsz ki, mint anya. Visszatekintve ez egy nagyon rövid időszak lesz az életetekben. Minden gyerek megérik a közösségre, az elválásra. Számomra a szükség azt jelenti, hogy nincs mit ennetek és repül a fejetek felől a ház. Nyilván ilyenkor vissza kell menni dolgozni, mert ilyenkor a bölcsi a kisebbik rossz.

Nekem nem az a kérdés, hogy csokira meg programra jut-e, hanem az, hogy lesz-e paprikáskrumpli az asztalon, és be lesz-e fizetve a villanyszámla. :-( Szóval nem volt kérdés, hogy visszamegyek majd. Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz, amíg itthon leszek. Azért arra nem számítottunk, hogy ennyire... minden hónapra jut valami finom kis "meglepetés kiadás". :-( A számlánk már nem megy vissza 0-ra se a hónap elején... a hitelkeretből élünk. Annyira eladósodtunk, hogy a párom most elvállalt egy külföldi munkát, amíg kilábalunk ebből a helyzetből - szóval így most se pénzünk és még apa sincs itthon. :-( Amit keres majd, az mind a hitelekre megy. Pedig szépen kiszámoltuk, volt spórolt pénz is félretéve. De arra nem lehet számolni, hogy pont akkor ne legyen munkája apának, amikor a legjobban kéne. Hogy pont akkor romoljon el az autó, amikor már semmi pénz nincs. És még sorolhatnám.

Nekem 3. baba, ő 15 hónapos lesz szeptemberben, amikor bölcsibe megy. A nagyok már rég iskolások. Igen, én is sajnálom őt bölcsibe adni, fáj a szívem, hogy nem lehetek vele annyit, mint a nagyobbakkal. De próbálom úgy fölfogni, hogy jó helyen lesz (tényleg szép a bölcsi, nagyon közel van és a középső is oda járt 2 éves korától annak idején). Ráadásul fantasztikus munkahelyem van, nagyon rugalmasak és vissza tudok menni 6 órában - ami azt jelenti, hogy reggel én tudom vinni és délután én tudok érte menni majd a bölcsibe. Ráadásul itthon tudok lenni, mire a nagyok hazaérnek a suliból.

A legtöbb országban amúgy nincsenek ilyen sokat otthon a kismamák, sok helyen épp csak 3 hónapot kapnak és kész - más kérdés, hogy ott sokkal jobban elfogadott a részmunkaidő vagy az otthonról dolgozás.

Szóval ha bölcsibe adod, akkor is próbáld másképp fölfogni - nem mondom, hogy mindig megy és nem fogsz szomorkodni miatta... de azért kicsit más lesz. Én azzal vigasztalom magam, hogy reggel picit játszik a gyerekekkel, utána alszik... aztán ebéd... délután megint alszik és mire észbe kap, már ott is leszek. :-)

Viszont... mielőtt elemészted magad és dilemmázol... nálunk kb. fél - 1 év a várólista a bölcsiben... szóval most már tuti nincs hely szeptembertől. Én tavaly szeptemberben irattam be az enyémet, és addigra már 2017-es (!) jelentkezési lap is volt beadva... igaz, azért 1 évvel előre kevesen jelentkeznek, de 7-8 hónappal előre már nem. Kérdezz rá a bölcsiben, mert egyáltalán nem biztos, hogy találsz neki helyet ilyen későn... talán januártól még van rá esély.

Mindenesetre ne szomorkodj! Bárhogy döntesz, a gyerekeidnek az lesz a legjobb! Mert szereted őket és a lehető legjobbat akarod nekik. :-)