Mit csináljak, ha én nem vagyok az a tipikus "anya típus", de a párom azt akarja, hogy az legyek?

Kapni fogsz itt hideget-meleget.

Az én véleményem az, hogy meg kellene próbálnod kicsit 'anyukásabban' gondolkodnod. Hozzám a férjed gondolkodásmódja áll közelebb. Mindig szívszorítónak érzem az olyan kijelentést /főleg egy anya szájából/, hogy nem a gyerekem körül forog az életem vagy miért ne lehetnénk nélküle akár több napra is. De hiszen az 1 éves kisgyermekedről írsz! Nagyon szomorú! Nem ő kérte, hogy megszülethessen, ti akartátok, kutyakötelességeketek legalább élete első pár évében a tenyereteken hordozni.

Picit próbálj hallgatni a férjedre, nagyon szépen viszonyul a babájához! Ja, bocsi, a babátokhoz. Csak annyira szenvtelenül fogalmazol, annyira süt minden szavadból, hogy a terhedre van a gyermeked /még hs foglalkozol is vele, legalábbis ezt írod/. Nem ítélkezni akartam.

A gond az, hogy a lányod még kicsi, így az időd nagy részét még vele kéne tölteni. Tudom mennyi időt elvesz a fitnesz a konditerem az uszoda. Jó magam is járok. De az én fiam már 14 éves. 1 éves gyerek nagyon is megérzi az anyja hiányát még ha nem is tudja kifejezni. Ennek a nem törődömségnek az lesz az eredménye, hogy a lányod 14 évesen keresztül fog rajtad nézni, és semmibe vesz. Ismerek ilyen anyukát, és most sír, hogy a 16 éves lánya levegőnek nézi..

Mindennek megvan a maga ideje.

Mi az, hogy 'mindent szabad neki'? Ezzel szerinted egy pici gyermek javát szolgálod? Ne legyen mindent szabad, hanem légy mellette, légy következetes, legyenek szabályok, amelyeket közösen betartotok. De ehhez a jelenléted kell.

A bölcsis úszásról meg lovaglásról pedig annyit, hogy az 1 évesed magasról fog tenni a pénzes különórákra. A kettes nagyon jól írja: pár év, és a gyermeked ugyanúgy tojni fog rád, ahogy most te rà.

Hallgass a férjedre! Gondoskodó apa!

Én nem teljesen értek egyet az elsővel , de sok mindenben igaza van.

Szerintem sem jó az ,ha egy nőnek lesz a gyereke és a társadalom azt várja el tőle ,hogy onnantól kezdve amíg fel nem nő mással ne is foglalkozzon. Hogy 24 órából 24 órát a gyerekével foglalkozzon. Ez alatt nem azt értem ,hogy ne foglalkozzon vele , vagy az ideje nagy részét ne töltse vele , de azért kéne az eddigi saját életét teljesen félretenni , csak mert lett egy gyereke? Sajnos a legtöbb gyerek "hálátlan" (ez alatt azt értem ,hogy azt a sok mindent amit a szülő érte tett , csak bőven felnőttként fogja tudni értékelni). Az nagyon is jó ,hogy nem hagyta el magát , és ,hogy most se teszi. mert azt is elvárják az anyukáktól ,hogy miután megszületett a gyerek, csak azzal foglalkozzanak , nem egyszer olvastam itt ilyeneket ,hogy az anyukának ,hogy volt képe ott hagyni heti háromszor 2 órára ott hagyni a gyereket az apjával ,hogy egy kicsit elmenjen mozogni , de aki meg elhagyja magát ,mert teljes mértékben a gyerekre koncentrál azt ,meg szintén lehordják.

Viszont kérdező szerintem korai volt nektek ez a gyerek. Afelől nincs kétségem ,hogy nem szereted ,(bár én személy szerint ennyi idősen képtelenségnek tartom ,hogy gyerekem legyen de ez más mindegy..)de szerintem te még nem voltál erre teljesen kész. Az látszik abból amit leírtál ,hogy te és a párod a gyerek nevelést eléggé máshogy képzelitek és ezt még a születése előtt kellett volna letisztázni.

Viszont a párod viselkedése mint apa példaértékű , és ezért tedd össze a két kezed.

Szerintem a bölcsi még korai, 2 éves kora előtt nem adnám be, és valamiféle napirendet jó lenne kialakítani. A sportot pedig ehhez igazítani, a mértéke szerintem is sok, amit leírtál, az alsó hangon napi 3-4 óra. Érdemes lenne úgy beosztani és időzíteni, hogy a délutáni alvásidejére essen a legnagyobb része.

Nyaralni viszont elmehetnétek kettecskén a férjeddel néhány napra, pláne, ha sokáig dolgozik, és gyakorlatilag csak hétvégén vagytok együtt. Semmiféle lelki törést nem okoz ez a gyereknek, ha jól elvan a nagyikkal, ti pedig egymásra hangolódhattok, ez az egész családnak jó.

szeritnem van kozeput ahol a sajat kis vilagod sem kell.feladni es nem a gyerek iranyit, nagyon szelsosegesen gondolkosz - a leirtak alapjan...attol hogy nem adod be bolcsibe es nem passzolod le napi x orara még nem fog a szoknyadon ulni en pl nem fogadtam baby.szittert, a nagyszulok is messze laknak mégsem ul a szoknyamon mert ugy lett szoktatva hogy a nap bizonyos idoszakaiban egyedul kell jatszania...emellett sokat viszem kozossegbe jatszohazba stb hoy szokja az idegeneket - igy gond nelkul ra merem hagyni ismeroa anyukara pl volt is ra pelda mikor orvoshoz kellett mennem..

az hogy bolcsibe adnad hogy magadra tobb idod legyen szamomra azert meredek...gondolom fogalmad sincs mennyire nem idealis hely egy bolcsode egy 1-2 eves szamara meg akkor se ha magan, soklal tobb torodest igenyelne mint amennyit ott foglalkoznak vele....persze vannak az eletben kenyszer helyzeteket amikor muszaj beadni de a tied egyaltalan nem az....napi 2-3 orat ha magadra forditasz bomba no lehetsz es ennyi jut is ne mondd hogy nem mert még segitseg nelkul is van idom muvelni egy 400 nmes vetemenyest elvegezni egy okjt es tisztan tartani a hazat ill. fozni (varandosan)

azt szoktam mondani hogy van aki mellett felno a gyerek es van aki neveli...igen nagy kulonbseg a ketto....a ferdej azert dolgozik es te azert vagy otthon hogy az utobbit csinald - eztlert fizet neked az allam teljesen ertheto ha a ferjed azt szeretne hogy jol is csinald...egyebkent majd 15-20 ev mulva mikor mar teljesen mindegy lesz az alakod nagyon fogod banni hogy ezt az idot nem a gyerekeddel toltotted..nem okoskodni akarok sot respect h ennyire figyelsz magadra jo dolognak tartom sot a hideg kiver a rovidre nyirt maci nacis 2-3 evest szoptato 40 eves anyuka fazonoktol....de mint irtam meg kell talalnod a kozeputat akar tablazat szeruen beosztani a napot es annak legalabb a felet toltad a lanyod/fiad mellett ulve jatszva tanitva nevelve...minden masra meg rengeteg idod lesz az eletben még...de erre csak 2-3 év..

Te magad írod, hogy mindent meg akartok adni neki. Egy egy éves gyereknek a "minden" a szülői közelség és nem a babaúszás a bölcsiben. A bölcsi szerintem iszonyú korai még. A külön órákkal csak leterheled, neki még a szabad játékra van szüksége leginkább. Ha mindent szabad neki, akkor csak bizonytalanná teszed, egy gyereknek a szabályok a kapaszkodók az életben. Egyszerűen szüksége van rá, mert saját maga még nem tud korlátokat felállítani.

Ismerek egy ilyen családot, ahol az anya gyakorlatilag egész nap a nagymamára bízza a gyerekét, mert neki programja van. A gyerekben nulla a kötődés az anyja iránt, amikor az belép a nagymamánál a szobába, a gyerek nem is köszön oda. Most 5 éves amúgy.

Azt is gondold végig, hogy most 1 éves csak, gyakorlatilag ez egy könnyű kor, lesz itt még dackorszak, akaratosság, idegesítőbb korszak (pl. miért-miért), szerintem menekülni fogsz tőle akkor.

Valahol a középutat próbáljátok megtalálni, azzal nincs baj, ha foglalkozol magaddal, de kicsit olvasgass (és hasznosítsd) a nevelésről, mert ebből nem sok jó fog kisülni.

Szerintem is arany középút kellene. Nálunk más a helyzet, mert a férjem itthon dolgozik, így mindketten tudunk a gyerekkel lenni, így az életem igazából nem fordult fel teljesen. Szóval nem az van, hogy nem jutok el fodrászhoz vagy sportolni. Mi nem szoktunk a gyerek nélkül lenni napokig, valahogy nincs rá igényünk, de minden programunkba bevonjuk, az ő igényeihez is igazítjuk azokat. De ha szeretnénk elmenni egy konferenciára, elmegyünk, addig maradunk, míg a gyerek jól viseli (ez eddig 2 nap volt).

A mi gyerekünk is elvan mással, nem sír, de mondjuk nem aludt még nagyszülőknél. Szüleim vidéken élnek, olyan már volt, hogy elmentünk a férjemmel venni pár dolgot, és addig ők vigyáztak rá. Moziban is voltunk már így.

Nekem ugyanolyan pihentető most nyaralni a gyerekkel, mint nélküle volt, de ehhez kell a férjem (neked ő kiesik a képből) és kell a nyugodt gyerekünk és kell az, hogy mindketten ugyanúgy gondolkodjunk a neveléséről a legfontosabb kérdésekben.

Engem az alakom sem érdekel ilyen szinten, de ehhez kellett, hogy visszafogyjak magamtól, szóval ez szerencse kérdése. Meg én már 5 évvel idősebb is vagyok nálad, a férjem meg 13-mal nálad.:)

De hangsúlyozom, ezek mi vagyunk, valahogy én így képzelem el az arany középutat az élet megváltozása és az élet felfordulása között.

Nekem sem csak arról szólnak a napjaim, hogy van egy 4 hónapos gyerekem (pl. besegítek a munkahelyemen is távmunkában), de azért arról is szólnak, hogy van gyerekem. Egy tortaként képzeld el, ahol a férjed, a gyereked, az esetleges munkád, a családod, a hobbijaid, mind-mind egy-egy szeletet jelentenek, te döntöd el, mekkorát.

Az a legnagyobb baj, hogy a férjed elítél, nem pedig megbeszélni próbáljátok a dolgokat, hogy ki hogy látja. És érzem az írásodból azt is, hogy haragszol rá, mert beleszól a dolgodba, aztán estig nem is látjátok. Úgy érzed, át vagy verve és minden rád marad és még jutalom se jár érte, meg ugye más .... a csalánt esete a férjedé. Ezt az érzést el tudom képzelni, mivel empátia is létezik a világon, de kommunikálni kell a férjeddel! Ez a legfontosabb!