Mit csináljak, ha én nem vagyok az a tipikus "anya típus", de a párom azt akarja, hogy az legyek?

Sajnos a párom szerint a szülés nagyon rosszat tett a személyiségemnek. Nem azért mert befeleforduló lettem. Éppen ellenkezőleg! Belőlem valami mást hozott ki. A terhességem alatt rengeteg pénzt, energiát és időt fektettem abba, hogy ne változzak meg külsőleg. Nem tudom, valahogy rettegtem a változástól. Nem tudom mi lehet az oka. Talán a korom, vagy az hogy még nem igazán akartam anya lenni. Szeretem a kislányom, de még várhattunk volna vele. A párom már olyanokat mond, hogy inkább híztam volna meg, és ne érdekelne engem az alakom, mint az hogy ennyit foglalkozzak vele. Tény hogy ez kiemelte a hiúságomat, de mit tehetnék? Előtte sem voltam más. Megértem a párom, mert a terhességem alatt szinte végig jártam fitness-re, azóta is edzőterembe járok, úszok, futok, lovagolok, biciklizek, jógázok, de nyilván a gyereket is nevelem! Akkor őt miért zavarja? Neki semmit sem kell csinálnia, mivel későn ér haza, más segít nekem, más úton oldom meg. Azt hiányolja, hogy nem vagyok az a tipikus, következetes anya? Nekem beépült a gyerek az életembe, nem körülötte forog a világ. Mindent megadok neki, de a napjaim nem akarom, hogy CSAK arról szóljanak, hogy "van egy gyerekem". Bele akarom amibe lehet vonni, viszem magammal vásárolni, nem hanyagolom el. Megbeszéltük, hogy megyünk a gyerekkel nyaralni, de azt is megígérte, hogy pár napra nélküle is elmegyünk. Most meg azt mondja, menjünk, de oda is vigyük a lányunkat. A nagymamák szívesen vigyáznának rá, nem értem miért akkora bűn pár nap nélküle. Attól tartottam, hogy majd nem lesz meg nélkülem a lányunk, mert nálunk a baráti körben van olyan, ahol a gyerek azonnal sír, amint az anyja nincs a látókörében. Szerencsére nálunk ez nincs így, bár ezt igyekeztem is így alakítani. De akkor ezt miért ne használhatnánk ki? Az is probléma, hogy én beadnám magán bölcsibe, de ő meg nem akarja. De nem ő van vele, hanem én! Tudom, hogy az nagyon zavarja a páromat, hogy nincs egy megszokott napirendünk. Tudom, hogy fontos lenne, de nem megy. Ha éjfélkor alszik el nem ébreszthetem korán. Már amikor hazavittük gond volt abból, hogy én a saját babaszobájába raktam volna, de ő a kiságyat a miénkbe rakta. Szinte mindent máshogy látunk a lányunk körül. Azt akarja, hogy legyen egy konkrét tervem előre a hétre, de még azt sem mindig tudom,hogy a másnapunk hogyan teljen.

Szerintetek mit kellene tennem? Olyat vár tőlem, ami nem én vagyok. Mit csináljak máshogy? Bölcsibe tényleg ne menjen? Korai lenne? (1 éves a lányom) Azt érzem, hogy semmiben sem szenved hiányt. Ő miért látja másként?

24/N