Milyen érzés volt, amikor az első gyermeketek megszületett?

Semmi extra

Csodálatos volt, nem lehet leírni szavakkal.:-)

Megijedtem tőle, amikor megszületett. Teljesen komolyan mondom. Feje csúcsos volt, orra belapult, és órákig nem mertem felvenni, mert nem fogtam és nem is láttam előtte újszülöttet nagyon. Aztán teltek a napok, hetek és halálosan ki voltam merülve a kevés alvástól, persze szerettem a kicsi gyerekemet, de az első hetek baromi nehezek voltak. Nálam kellett egy 3-4-5 hónap, mire kialakult az a normális érzés, amit mások már a szülés után éreznek a gyermekük iránt. Ettől függetlenül (nemsokára 4 éves) megölnék bárkit, akit bántani próbálná, és az életen adná érte. Lehet nem is fogalmaztam túl konkrétan, nem vagyok a szavak embere, de tudom, hogy nagyon-nagyon sokan vannak mások is, akik így vagy hasonlóan éreztek/éreznek, csak persze, hogy nem fogják bevallani. Nem is kell. Az az érzés akkor is valós, vagy valós volt. Ha titokban is.

Földöntúli, leírhatatlan extázis volt mikor először megláttuk!:-))

Hihetetlen volt. Néha még most sem hiszem el, hogy szülők lettünk, pedig már fél éves lassan a kislányunk😃 kíváncsi leszek mikor múlik el ez az érzés, gondolom mire 18 lesz megszokom

Hetekig fel se fogtam. Cuki volt meg minden de annyira kimerult es stresszes voltam miatta h nemigazan tudtam elvezni az elejen. Kb 4-5 honapos volt mikor ugy igazibol megszerettem es azota el se tudom kepzelni nelkule:)

OFF:Mégis miért kell lepontozni azt, akinek jó élmény volt, hogy gyereke született? Most komolyan, az a jó akinek kín meg nyűg volt hogy gyereke született? Persze hogy benne van, de attól függetlenül másnak lehet ez fantasztikus élmény, ahogy a kérdezőnek is az! Birom az ilyen idiótákat...