Mióta szülők vagyunk, minden barátunk szép lassan eltávolódott tőlünk. Ti is voltatok így?

mi új városba költöztünk a gyerekvállalással egy időben..a férjem pesten dolgozik, tud találkozni a barátaival munka után, de én szinte mindenkit elvesztettem e téren...meg hát a barátok se járnak már úgy hozzánk mint régen...

engem egy anyuka szó szerint leszólított séta közben hogy mennyi idős a babám és van e kedve közös sétához (hasonló korú gyerekkel) ennek már két éve...azóta hetente egyszer ők jönnek, egyszer mi megyünk...azóta már megismertem a férjét és néha néha össze járunk most pl grillezni fogunk...ugyanígy csapódott még hozzánk néhány magányos anyuka...szóval kell egy kezdeményező készség de ezt másként nem lehet...ha látsz anyukát hasonló korú babával, kérdezd meg megnézheted e a babáját, mennyi idős, jól alszik e és máris kialakult a beszélgetés...aztán a végén kérdezd meg mikor szokott sétálni...hogy csatlakoznál...olyat keress akinek egy gyereke van tehát nem 2-3 gyerekkel sétál mert annak már nyilván van társasága...de ha olyat találsz aki mózest tologat magányosan, az valószínű hasonló helyzetben van mint te.

A rokonokra pedig vigyázz, mindig mondják hogy a barátság örökké él és az a szent, hát lótúrót, a család egység, az van örökké, ha bajban vagy a család segít, ha magányos vagy, ők azok akik akkor is ott vannak.

Velem ez nem történt meg, a barátaimmal lehet napközben találkozni (ebéd pl.), vagy kora este is, nem nagyon jártunk már el amúgy sem éjszakába nyúlóan helyekre.

Nyaralni gyerekes barátainkkal megyünk, valahogy így alakult, pedig én mennék a többiekkel is, csak nem hívnak.:)

Egyébként én babaúszáson és gyerekorvosnál is beszélgettem már közelben lakó anyukával, csak mindkettővel az a "baj", hogy mindenkivel ott van a férje, és így nem lehet túl szoros viszonyt kialakítani, mindenki nyilván a párjával törődik inkább.

Esetleg ilyen tipikus helyeken nem tudsz keresni valakit, mint az orvosi rendelő (nem beteg gyerekek esetében), babauszi, strand, stb.?

Az természetes, hogy kevesebb idő jut egymàsra, mi még rosszabb helyzetben vagyunk, mert 300 km tàvolsàgra élünk Csalàdtól, Baràtoktól.

A Baràtaink nagyon türelmesen kivàrjàk, amikor tudunk talàlkozni, de addigis naponta, kétnaponta beszélünk, e-mailezünk. Mi is igyekszünk időt szànni és Ők is.

Szerintem ez az igaz baràtság.

1 éves múlt a gyermekünk.

Igazán jó barátom nagyon kevés van, mint ahogy a páromnak is. Mindegyikük gyermektelen még, de attól ugyanúgy jóban vagyunk. A haverok meg valóban háttérbe szorultak, mert rangsorolni kell, de én ezt nem bánom.

Szerintem a barátságot nem igazán lehet keresni. Legyetek nyitottak, bárhol egy-egy beszélgetésre. Nem tudni hol bukkan egy jó emberbe.

A válaszolókhoz:

2-es!

"naponta 5x elmesélje valaki, hogy hogyan szült, teljes részletességgel." Nem mondom, hogy ez nem sok, de lehet, hogy neki olyan élmény volt, amit fel kelett dolgoznia. S mint tudjuk ez jó módszer rá... tudom mást is írtál, de ez megragadt.

7-es!

"Miért kell este 7kor eljönni?"

Bizony, ha este fürdetsz, vagy szoptatsz(ezt csak az anya tudja), akkor egy pár hónapos babával haza kell menni, hiába vigyáznak rá...