Lemondanátok a tornáról, ha az Apukánál sír a baba?

20: ismerem a dörgést, ezerszer volt hogy valahonnan menni kellett haza és a lányom nyüszögött mikor elindultunk és a babakocsiban ahogy nézett engem, meg a levegőt szívta be, megnyugodott...de ez nem minden esetben használ...ha elképzelek egy tapasztalatlan apukát, aki otthon marad első gyerekkel 2 órára, úgy hogy hét közben napi 1 órát tud egyébként a gyerekkel tölteni, el tudom képzelni, hogy legyen annyira leblokkolva, hogy ne tudjon megoldani egy ilyen helyzetet, főleg ha ilyen matrica típusú gyerekről van szó...itt most nem arról van szó, hogy rosszat tett volna, egy kis sírás nem árt meg senkinek, attól hogy nem tudta másként megnyugtatni és elaludt nem jelenti azt hogy ne lenne jó vagy ügyes apa...itt inkább azt kellene mérlegelni, hogy megéri e egyrészt a gyereket ezzel felzaklatni, másrészt apukát, akinek nettó két három órája van pihenésre a munka és a házimunka mellett egy héten, és ráadásul azt is üvöltő gyerek nyugtatására kellene hogy fordítsa...teljesen felesleges, tekintettel arra hogy a legtöbb baba kinövi ezt a tulajdonságát 6-7 hónapos korára, én pedig nem hiszem azt, hogy a kérdező ne bírná ki addig otthoni tornával, vagy hogy ne várathatna magára az az alakváltoztatás két hónapot..és nem bírálni akarom a tevékenység jellegét, én tanfolyamot halasztottam emiatt 2 hónapot..tök mindegy mit csinálni anyuka nem az a baj hogy tornára menne, kimozdulna...hanem hogy egyszerűen nem létszükséglet most ez a dolog, nem olyan amit ne lehetne elhalasztani még 1-2 hónapot, míg kinyílik a gyerek érdeklődése a világ felé annyira, hogy ne csak az anyukája ölében érezze jól magát