Erről mi a véleményetek? (1,5-2 éves gyerekkel kapcsolatos kérdés)

Én senkit sem pontozok le, mivel számomra minden válasz hasznos, mivel érdekel mások véleménye :)

Lehet, hogy engem a testvéreimmel és az unokatestvéreimmel együtt neveltek egy "túl" liberális közegben ezek szerint. Nem tudom, nálunk ez sohasem volt. Valahogy ez az anyai nagymamámtól jön. Két lánya van és az idősebbet, a nagynénémet ütötte meg egyszer, de még ma is sír, ha eszébe jut, annak ellenére, hogy beismeri a lánya rossz volt. Anyukám, a fiatalabb lány soha nem részesült ilyenben. Így ők sem emeltek kezet egyik gyerekükre sem. Így az unokatestvéreink és a testvéreim sem kaptak soha. Én sem. Apukámat ennek ellenére sokat bántotta a nagyapám, így ő ezért nem akart minket. Tudta mennyire rossz volt. Nincsen gyerekem (még) ezt jól megállapította az első válaszoló. De a nővérem gyerekei már nagyok (10 éven felüliek) és soha nem kaptak ki ilyen formában pedig ha vannak eleven gyerekek az övé azok. De mégsem. Kiabálni is csak igen ritkán kiabált velük. Akkor is bocsánatot kért mindig. Nagy a nővéremmel a korkülönbség köztünk ezért jó példa volt ő is nekem, mint szülő. A bátyáméknál is vannak gyerekek, és azokat sem ütötték meg sehol. Ugyanígy már az unokatestvéreim is szülők már, de azok sem. Persze rendetlenek néha a gyerekek, de valahogy ez nálunk nem megoldás még a 10 felszólítás után sem.

Nem provokálás, de amikor írta a a második válaszoló azt a villás példát az jutott eszembe, hogy mi is voltunk gyerekek, mi is csináltunk hülyeségeket és "verés" nélkül is túléltük a gyerekkorunkat. Ezért nem értem azt, aki rácsap a gyerekre. Más anyáknak is sikerül enélkül felnevelni a gyerekeiket. Én is nemsokára anya leszek. De már most érzem, nem tudom majd a kislányom olyat csinálni, amiért a válaszom ütés lesz. Valahogy máshogy fogok rá hatni, ahogy velem/velünk is tették.

Bocsánat a hosszú válaszért, csak gondoltam érdekes tudni én miért gondolom így.

Attól függetlenül, hogy választ (még) nem kaptam válaszolok.

Tovább mesélek, hogy ne legyek egy tapasztalat nő, aki csak úgy beszél anélkül, hogy bármit is tudna. A bátyám lányai 4 illetve 2 évesek. Az a helyzet állt elő, hogy a sógornőm visszament dolgozni, így a gyerekek felügyelete nyárra lehetetlenné vált. Illetve csak a kisebbé. A kicsi nem tudott beszokni a bölcsibe, így úgy döntöttek, hogy inkább ne menjen még. A lehetőség adta magát, hogy mivel én a terhességem miatt nem dolgozom, elhozhatják-e hozzám napközben. Nem tudtam okot mondani arra, hogy miért ne. Aztán úgy voltam vele a nagyobb se menjen oviba, ha már úgyis otthon vagyok a kicsivel. (A nagyobb sem szeret járni). A bátyám 7-re jár dolgozni és 5 után ér haza. A sógornőm 6-ra jár és 4-kor végez, de egy másik városba jár át, szóval ő is 5 után van csak itthon. Most már lassan 2 hónapja a hét 6 napján napi 10 vagy még több órában van 2 gyerekem 6 hónapos terhesen. De a kapcsolatom a gyerekkel nem itt kezdődött. Mind a két gyerek életének napi szinten részese vagyok. 3 nap még nem telt el az életükben nélkülem. Már a születésüktől nagy segítség voltam a szüleiknek, nekem pedig soha nem voltak a terhemre. Olyan gyakran volt, hogy egy héten 10-12 órát vigyáztam rájuk. Ezzel csak azt akartam leszögezni, hogy azért van rálátásom a dolgokra. Ez a két hónap arra biztosan elég idő volt, hogy annyi időt töltsünk együtt, hogy egymásnak mindenféle oldalát meglássuk. Nyugodt, hisztis, mérges, kedves, aranyos, nyugodt...

Én amikor először vigyáztam a kettő gyerekre egyszerre kb. 10 napos lehetett a kisebb. Innentől kezdve számtalan ilyen alkalom volt. Nem tudom a te nagyobb gyereked mennyi idős lehetett a történteknél. De a gyereket semmi esetre sem hibáztatom, bármennyire is "meggyőző" példát akartál felhozni. Tény, hogy elég durva helyzet volt. Gondolom 4 év alatti lehetett. A saját unokahúgomról látom, hogy egy értelmes négyéves már megérti az ilyet. Viszont, ha 4 év alatti: Azt biztosan tudom, hogy egy pár hetes gyerekre mennyire kell vigyázni. Soha nem tenném/hagynám olyan helyen ahol ilyen történhet. Játékokat dobolnák körülötte? A kiságya mellett? Vagy leraktad valahova? Egy akkor babát még nem hiszem, hogy ott lehet hagyni, ahol ilyen dolgok történnek. Nem volt egy olyan helye, ahol nyugi van és nem röpködnek a játékok? És te mit csináltál? Mellette álltál és csak azt mondogattad felváltott stílusban, hogy ne csinálja? Én a helyedben - és voltam a helyedben- nem beszéltem a 2 éveshez, hanem kizökkentettem abból, amit csinált. A helyedben odamentem volna és elvettem volna tőle, amit dobál vagy a kicsit vittem volna arrébb, akármi de nem vártam volna meg, hogy eltalálja. Mivel ahogy írtad itt lett volna idő a közbelépésre... Egy 4 év alatti még olyan kis "ösztönlény". Megérti amit mondasz, ahogy reagálsz, de elsődlegesen a kíváncsisága, az érdeklődése hatja, nem a következmények. Hiába is hívod fel rá a figyelmét.

Erre tudok egy nagyon személyes példát. A barátnőmnek is van egy 2 éves lánya. Most, hogy az unokahúgaim ennyit nálam vannak és a barátnőm is itt volt nálunk a lányával, a gyerekek is sokat voltak együtt. Az ő kislánya bántotta többször a 2 éves unokahúgomat, aki persze gyorsan megtanulta, hogy ez is a módja lehet annak, hogy kinyilváníthassa azt, hogy mit akar. Ezt pedig a nővérén alkalmazza. Meghúzza a haját, megmarja. Nyilván nem örülünk. De ettől még nem csapok rá. Akkor mit is sugallok? Erőszakra erőszak a válasz? Akkor mégis mit erősítek benne? Nem akarom, hogy bántsa a nővérét. Ezért visszaadom. Ő is akar valamit. Mit csinál? Bántja a nővérét. Mi a különbség? Én nagyobb vagyok, én győzők. Úgy is az lesz, amit én akarok, mert erőfölényben vagyok?

A másikra én is írnék egy tegnapi esetet. A hajamat vasaltam mielőtt elindultam velük. A vasalót soha nem tenném olyan helyre, ahol akár a 4 éves elérheti, nemhogy a 2. Nem a másik szobából kiabálom, hogy ne, hanem ott sem hagyom. Egyáltalán nem értem, hogy egy akkora gyerekkel miért hagysz egyedül egy olyan veszélyes eszközt, akár egy pillanatra is. Nálunk a házból elvannak tüntetve a gyógyszerek, az éles tárgyak, és amelyek veszélyesek. Esélyt sem adok, hogy emiatt bajuk essen.

Ha meg már volt 4 éves a nagyobb akkor csak BESZÉLNI kellene vele. Ha meg sem próbálod, az nyilván más...

Szerintem mind a két esetben te voltál a hibás! Te a vagy a felnőtt, nem a gyerekeid. Ekkora gyerekeket nem lehet felelősségre vonni. A felelősség a tiéd.

Bocsánat mindenkitől, de pont az ilyen hozzáállás az, amit szörnyen elítélek. (Ettől függetlenül nem pontozlak)